Az a fajta felügyelő, akiről az imént beszélgettünk, ismeri a szakmáját és van munkaképessége, de egyszerűen nem visel terhet, és egész nap az evésben, ivásban és szórakozásban merül el anélkül, hogy a megfelelő munkájával törődne, vagy bármilyen valódi munkát végezne. A hamis vezetők nem tudják haladéktalanul kiigazítani az efféle felügyelő számára kijelölt kötelességet vagy elbocsátani őt, ez pedig akadályozza és megzavarja a munkát, ami így nem tud gördülékenyen előrehaladni. Hát nem a hamis vezetők okozzák ezt? Noha a hamis vezetők közvetlenül nem felelősek ezért, a felelősségük elhanyagolása miatt, és mivel nem teljesítik a felvigyázói szerepüket, közvetetten felelőssé válnak a munkában okozott veszteségekért. Ezek a hamis vezetők nem végzik jól a felvigyázói kötelességüket, elhanyagolják a felelősségeiket, a gyülekezet munkája pedig végeredményben veszteségeket fog szenvedni miattuk. Némely feladatok még holtpontra is jutnak és rendezetlenül maradnak amiatt, hogy hiányzik egy megfelelő felügyelő, aki kézbe venné, átvilágítaná, felügyelné és előmozdítaná a munkát. A személyi állomány nem megfelelő felhasználása ilyen veszteségeket okoz a munkában. Habár az efféle felügyelő rendelkezik egy kevés képességgel és érti egy kicsit a szakmát, nem törődik a megfelelő munkájával, gyakran a maga útján jár, és nem a helyes ösvényt követi. Hiába hallják a hamis vezetők, hogy valaki jelentett egy problémát egy efféle felügyelővel kapcsolatban, nem vizsgálják ki és nem kezelik haladéktalanul, ez pedig végül megbénítja a gyülekezet munkáját. Hát nem a hamis vezetők felelőtlensége okozza ezt? Ráadásul megpróbálnak kibújni a felelősség alól, azt állítva, hogy nem értették a felügyelő helyzetét, hogy ostobák és tudatlanok voltak, azt gondolván, hogy ha ezt mondják, azzal le is zárul az ügy, és nem kell felelősséget vállalniuk. A hamis vezetők mindig felületesen cselekszenek a munkájuk terén. Még amikor problémákat jelentenek is az emberek, ők nem érdeklődnek felőlük és nem kezelik azokat, ha pedig rosszul alakulnak a dolgok, megpróbálják lerázni magukról a felelősséget. Ez a hamis vezetők egyik megnyilvánulása.

II. Miként bánnak a hamis vezetők azokkal a felügyelőkkel, akik gyenge képességűek és híján vannak a munkaképességnek

A problémák, amelyekkel a hamis vezetők a munkájuk során találkoznak, nem csupán erre a helyzetre korlátozódnak – van egy másik helyzet is, amelyben a felügyelők gyenge képességűek, nincs munkaképességük, és nem tudják felvállalni a munkát. A hamis vezetők ilyen helyzetekben sem érdeklődnek a probléma felől, illetve nem kezelik azt haladéktalanul. Miért van ez? A hamis vezetők híján vannak a munkaképességnek, gyenge képességűek és nincs lelki megértésük. Soha nem törődnek azzal, valamint nem kérdeznek rá maguktól arra, hogy milyen a különféle csapatfelügyelők képessége, hogy képesek-e felvállalni a munkát, vagy hogy milyenek a munkájuk körülményei. Nem látnak át azokon a felügyelőkön, akik gyenge képességűek és nem képesek felvállalni a munkájukat, és nem is tudnak ezekről a dolgokról. Az van a fejükben, hogy ha bárki is elvállalja a felügyelő szerepét, akkor az hosszú időn át a pozíciójában fog maradni, kivéve, ha sokféle gonoszságot követ el, ha közfelháborodást vált ki, és eltávolítják őt a testvérek, vagy ha valaki jelenti a Fennvalónak a vele kapcsolatos problémákat, és a Fennvaló közvetlenül bocsátja el az illetőt. Máskülönben a hamis vezetők soha nem bocsátják el azt a személyt. Azt hiszik, hogy ha egyszer a testvérek jónak mondták és megválasztották az illetőt, akkor biztosan ő a legjobb választás. A hamis vezetők mindig elképzelésekre és ítéletekre hagyatkoznak annak eldöntéséhez, hogy tud-e valaki munkát végezni és alkalmas-e arra, hogy felügyelőként járjon el. Ott volt például egy táncos csapat felügyelője, aki nem tudott táncolni, és nem értette a táncok kiválasztásának alapelveit. Miközben megkoreografált egy táncot, nem tudta, hogy kortárs vagy klasszikus stílust válasszon-e. Ha szigorúan vesszük, fogalma sem volt a táncról. A hamis vezető azonban képtelen volt ezt meglátni. Azért ezt az illetőt választotta felügyelőnek, mert lelkes volt és hajlandó volt kilépni a reflektorfénybe, ő pedig azt feltételezte róla, hogy mindent ért, és hagyta, hogy ő igazítsa el a testvéreket. Később a hamis vezető nem követte nyomon és nem figyelte meg a munkát, valamint nem nézett utána, hogy mennyire jól igazítja el a testvéreket az illető, sem azt, hogy szakértő-e vagy laikus, hogy amit tanított, helyénvaló volt-e, vagy összhangban volt-e Isten házának követelményeivel. Nem tudta megmondani ezeket a dolgokat, és nem ment el és nem érdeklődött utánuk. Ennek eredményeképpen hosszú időn át anélkül dolgozott mindenki, hogy bármiféle eredményt produkált volna, végül pedig kiderült, hogy a hamis vezető által választott felügyelő egyáltalán nem tud táncolni, de mégis szakértőnek tettette magát és utasított másokat. Vajon nem hátráltatta ez a munkát? A hamis vezető azonban nem tudta azonosítani ezt a problémát, és még mindig azt hitte, hogy a felügyelő jó munkát végez. A hamis vezetők fejében az van, hogy bárki legyen is egy adott személy, ha van bátorsága és mer beszélni, cselekedni és munkát vállalni, akkor az azt bizonyítja, hogy van képessége és fel tudja vállalni a munkát, míg ha nem meri megtenni mindezeket, az azt bizonyítja, hogy nem elég a képessége annak a munkának a felvállalásához. Némelyek félnótások vagy vakmerő forrófejűek, akik elég bátrak ahhoz, hogy bármit megtegyenek. Ezek az emberek nem tudják, hogy rendelkeznek-e megfelelő képességgel, vagy hogy fel tudják-e vállalni a munkát, de akkor is van merszük felügyelővé válni. Később kiderül, hogy miután elvállalták a szerepet, semmi nem halad előre a munkából, és bármilyen munkát végezzenek is, nem rendelkeznek világos irányérzékkel és lépésekkel, sem helyes elgondolásokkal. Bárki bármilyen véleménnyel előállhat, ők nem fogják tudni, hogy helyes-e vagy téves. Ha az egyik ember azt mondja, hogy így kell csinálni valamit, ők azt mondják rá, hogy rendben van, ám ha egy másik ember azt mondja, hogy amúgy kell csinálni, arra is azt mondják, hogy rendben van. Ami pedig a tényleges hozzáállásukat illeti: mindenkit hagynak szóhoz jutni, és aki a leghangosabban beszél, annak az elgondolásai lesznek megvalósítva. Az efféle embereknek nincs semmiféle képességük, semmit nem tudnak átlátni, és egyszerűen csak elfuserálják a munkájukat, a hamis vezetők azonban még mindig nem tudnak átlátni az ilyen felügyelőkön. Egyesek ezt mondják: „Ez a felügyelő valóban gyenge képességű, azonnal el kell bocsátani!” Ám a hamis vezetők így felelnek: „Beszéltem vele, és azt mondta, hogy hajlandó megtenni a maga részét. Adjunk neki még egy esélyt!” Mit gondoltok erről a kijelentésről? Hát nem olyasvalami ez, amit egy bolond mondana? Mi a baj ezzel a kijelentéssel? (Nem arról van szó, hogy hajlandó-e megtenni a maga részét vagy sem; híján van a képességnek, és egyszerűen egyáltalán nem tudja felvállalni a munkát.) Így van, nem az a kérdés, hogy hajlandó-e megtenni; hanem arról van szó, hogy túlságosan gyenge képességű, és nem tudja, hogyan tegye meg – ez a probléma lényege. Ezért szükséges, hogy a vezetőiknek legyen némi eszük és képesek legyenek felmérni az embereket, hogy lássák, vajon birtokában vannak-e ezek a felügyelők a szükséges képességnek. Ezeknek a vezetőknek átfogóan értékelniük kell őket a beszédük és a közlésük, a testvérek visszajelzése, valamint annak megfigyelése alapján, hogy általában megfelelő keretek között és rendes úton és módon cselekszenek-e. Ha túlságosan gyenge ezeknek a felügyelőknek a képessége és híján vannak a szükséges munkaképességnek, ha mindent elfuserálnak, amit csak tesznek, és ha semmirekellők, akkor haladéktalanul el kell bocsátani őket.

Egy farmnak volt egy bizonyos felügyelője, aki elfuserálta a mezőgazdasági munkát. Nem tudta, melyik növényeket melyik földbe ültesse, vagy hogy melyik föld megfelelő a zöldségtermesztésre; azonkívül nem keresett és nem beszélgetett másokkal – nem tudta, hogyan beszélgessen ezekről a dolgokról, így egyszerűen nem is tette. Úgy ültette el a növényeket, ahogy neki tetszett, és a gondolataiban háttérbe szorította Isten házának alapelveit. Ennek eredményeképpen minden egyes mezőgazdasági terület beültetését kaotikus módon hajtotta végre – nagy számban lettek elültetve olyan növények, amelyeket kis mennyiségben kellett volna elültetni, míg más növények, amelyeket nagy mennyiségben kellett volna elültetni, kis számban lettek elültetve. Amikor megmetszette őt a Fennvaló, még mindig dacos volt és úgy érezte, hogy semmi baj nem volt azzal, hogy így ültette el a növényeket. Mondjátok meg Nekem, hát nem nagyon problémásak az efféle felügyelők? Nem tudta, hogyan kezelje az ügyeket az Isten háza által lefektetett alapelvek alapján, és azt sem tudta, hogy meg kellene határoznia, hogy hány földet kellene bevetni gabonával és hányat zöldséggel annak alapján, hogy hány ember végzi a kötelességeit a teljes munkaidős gyülekezetben. Ehelyett a saját preferenciái alapján döntötte el, hogy többet vagy kevesebbet ültessen-e bizonyos növényekből, és úgy hitte, hogy teljességgel helyénvaló így cselekedni. Végül zavaros módon ültette el a növényeket. Később azután kihajtottak a palánták. Némelyikük elsárgult és trágyázásra szorult, ő azonban nem tudta, hogy mennyit és mikor használjon a trágyából. Némelyik növényt kártevők támadták meg, ő pedig nem tudta, hogy kezelje-e őket rovarirtószerrel vagy sem. Egyesek javasolták a használatukat, mások pedig ellenezték, így összezavarodott, és nem tudta, mitévő legyen a rovarirtó szereket illetően. Így evickélt el valahogy addig, amíg el nem jött a betakarítás ideje. Arról sem volt semmi fogalma, hogy meddig tart a növekedési időszak az egyes növények esetében, vagy hogy melyik mikor érik be. Ennek eredményeképpen a korán betakarított növények még mindig kissé zöldek voltak, míg a későn betakarítottak lehullottak a földre. Végül – mindezek ellenére – be lettek takarítva a növények, el lettek raktározva a gabonamagvak, és többé-kevésbé véget értek arra az évre a mezőgazdasági tevékenységek. Hogyan végezte el a munkáját a farm felügyelője? (Elfuserálta.) Miért lett annyira elfuserálva a munka? Keressétek meg a probléma fő okát! (Rendkívül gyenge képességű az illető.) Ez a felügyelő rendkívül gyenge képességű! Amikor szembesült dolgokkal, nem hozott pontos ítéleteket, nem találta az alapelveket, és nem tudta, hogy milyen úton és módon kezelje a dolgokat. Emiatt aztán még egy olyan egyszerű feladatot is hihetetlenül rendetlen módon kezelt, mint a növények ültetése, és nagy felfordulás lett ebből a munkából. Melyek a gyenge képesség fő megnyilvánulásai? (A pontos ítélet hiánya és az alapelvek megtalálására való képtelenség.) Hát nem kritikusak ezek a szavak? Fogtok emlékezni rájuk? Amikor problémákkal szembesül valaki, rendkívül gyenge képességre vall, ha híján van a pontos ítéletnek és nem képes megtalálni az alapelveket. Minél több javaslat és utalás hangzott el mások részéről, ez a felügyelő annál jobban összezavarodott. Azt gondolta, de jó is lenne, ha csak egyetlen javaslat lenne, mert akkor azt előírásként kezelhetné és megfogadhatná, ez pedig nagyon leegyszerűsítené a dolgokat és azt jelentené, hogy nem kell gondolkodnia, sem ítéletet gyakorolnia. Tartott attól, hogy több ember tegyen javaslatokat, mert amikor hallotta, nem tudta, miként kezelje őket. Ami azt illeti, az okos és jó képességű emberek nem félnek attól, amikor mások javaslatokat tesznek. Ők úgy gondolják, hogy ha több ember tesz javaslatot, akkor pontosabbá válik az ítéletük, és kisebb eséllyel fognak hibázni. Azok, akiknek nincs eszük, sem képességük, tartanak attól, amikor sokan fogalmaznak meg különféle véleményeket és javaslatokat; összezavarodnak, ha több forrásból származó tanáccsal szembesülnek. Hát nem rendkívül gyenge képességű volt az imént említett farmfelügyelő – nem arról van szó, hogy nem volt elég jó ennek a munkának a felvállalásához? (De igen.) Némelyek így érvelnek: „Talán sosem művelt korábban földet. Te ragaszkodtál hozzá, hogy mezőgazdasági munkát végezzen – nem olyan volt ezt, mint arra kényszeríteni egy halat, hogy a szárazföldön éljen?” Ha valakinek nincs korábbról mezőgazdasági tapasztalata, az azt jelenti vajon, hogy nem tud földet művelni? Ki az, akinek veleszületett képessége a földművelés? Lehetséges volna, hogy a földművesek ezzel a képességgel születnek? (Nem.) Voltak valaha is olyan földművesek, akik tapasztalat híján, és mivel nem tudták, hogyan kell mezőgazdasági munkát végezni, egyáltalán semmit sem takarítottak be az első ültetést követően, és semmilyen gabonájuk nem volt, amit megehettek volna, ami aztán egy éven át tartó éhínséghez vezetett? Szokott történni ilyesmi? (Nem.) Ha valóban így állna a helyzet, az természeti katasztrófa volna, nem pedig emberi tevékenység eredménye. Rendkívül ritkák az ilyen helyzetek! A földművesek a földművelésből élnek, és még azok is megtanulják, hogyan kell csinálni, akik mindössze egy vagy két éve művelnek földet. A jó képességű egyének egy kicsit többet takaríthatnak be a föld megműveléséből, míg a gyenge képességűek talán kevesebbet aratnak. Azonkívül, a jelenleg tapasztalható fejlődést és információbőséget figyelembe véve, akinek van képessége, annak ez az információ elegendő ahhoz, hogy pontos ítéleteket és döntéseket tudjon hozni. Minél széleskörűbb és pontosabb az információ, annál pontosabbak lesznek az ítéletei és a döntései, és annál kevesebb hibát fog elkövetni. A gyenge képességű emberek azonban ennek az ellentétei; minél több információ van, annál jobban összezavarodnak. Végül aztán minden lépés nagyon nehéz és küzdelmes lesz a számukra. A földművelés versenyfutás az idővel; ha elsieted vagy ha lekésed, nem fog működni. Ha elkésel és elszalasztod a megfelelő időt, az végül kihatással lesz az aratásra. Ez a felügyelő túlterhelt volt a mezőgazdasági munkák végrehajtása során, az idő múlásával egyre csak rohant előre, és minden lépésnél meg kellett erőltetnie magát. Noha minden egyes lépést sikerült megtennie, nagyon nehéz volt a számára, végül pedig ennek eredményeképpen elfuserálta a munkát. Az ilyen egyének rendkívül gyenge képességűek!

A rendkívül gyenge képességű emberek egyetlen árva feladatot sem tudnak jól elvégezni; bármilyen munkát végeznek is, hatalmas káosz lesz az egészből. Ha ezeknek a felügyelőknek a vezetői jó képességűek és képesek eleget tenni a felelősségeiknek, akkor képesnek kell lenniük meglátni ezeket a dolgokat. Útmutatással, a normák rögzítésével és átvilágítással kell segíteniük azokat a felügyelőket, akik gyenge képességűek. A hamis vezetők azonban nem teszik meg ezt; ők sem képesek megtenni azokat a dolgokat, amelyek megtételére a felügyelők képtelenek, és amikor a felügyelők nehéznek találják a munkájukat vagy bizonytalannak és tétovának érzik magukat a munkájukban, a hamis vezetők velük együtt hezitálnak. Még csak annak sincsenek tudatában, hogy miként boldogulnak a felügyelők a munkájuk terén, hogy mire jutottak vele, milyen kihívások merültek fel, vagy mivel kapcsolatban vannak összezavarodva. Amikor a földművelésről kérdezte valaki azt a vezetőt, ő így felelt: „Én vezető vagyok; nem én vagyok felelős a földművelésért.” A kérdező ezt válaszolta: „Vezető vagy, akkor hát mi baj van azzal, ha a földművelésről kérdezlek? A te felelősségi körödbe tartozik ez a munka.” A vezető ezt mondta: „Hadd járjak utána neked!” Miután utánajárt, így felelt: „Jelenleg burgonyát ültetünk.” A másik erre ezt kérdezte: „Mennyi burgonyát ültettek?” Mire a vezető ezt válaszolta: „Azt nem kérdeztem meg, várj és megnézem neked.” Ismételt kérdezősködést követően így válaszolt: „Két hektárnyit ültettünk el.” Amaz ezt kérdezte tőle: „Milyen fajtát ültettetek? Megfelelő az a földterület a burgonyaültetésre? Megtrágyáztátok az elültetett burgonyát? Milyen mélyre lett ültetve a vetőburgonya?” A vezető semmit sem tudott mindezekről. Nem tudod ezeket a dolgokat, de nem is jársz utánuk és nem keresel valakit, akit megkérdezhetnél – vajon ez nem hátráltatja a dolgokat? Vezető vagy te egyáltalán? Milyen munkát végzel vezetőként? Ha még ennek a kis külső munkának az elvégzésével kapcsolatban sem tudod vezetni az embereket, akkor mi haszna annak, hogy vezető vagy? Noha ennyire gyenge volt ennek a felügyelőnek a képessége, ez a hamis vezető nem ismerte fel, és amikor megkérdezték tőle, hogy milyen képességű a felügyelő, hogy milyen a termés, és hogy garantált-e a betakarítás, ő így hitte: „Nem szükséges ezekről a dolgokról kérdezősködnöd; a földművelés roppant egyszerű feladat! Már elültettük a gabonát a földbe, nem igaz? Akkor hogy maradhatna el a betakarítás?” Semmit nem gondolt át, semminek nem kérdezett utána, és semmi esze nem volt. Miféle vezető volt ez? (Hamis vezető.) Valahányszor szembesült valamivel a felügyelő, pont annyira nem volt fogalma semmiről, mint egy levágott fejű csirkének. Nem tudta, kit kérdezzen meg, hogyan találjon információkat, vagy melyik oldalt válassza, amikor a különféle információforrások sok különböző elgondolással álltak elő. Ez a vezető nem vizsgálta meg ezeket a körülményeket. Azt gondolta, hogy a munka át lett adva ennek a felügyelőnek, így ő maga egyáltalán nem törődött vele. Mit gondoltok: ha ennyire gyenge képességű egy vezető, az vajon kihatással lesz a munka eredményeire? (Igen.) Akkor mit kellett volna tennie a vezetőnek e probléma megoldása érdekében? Ennek a megvizsgálásával és közvetett utánajárással – a körülötte történt eseményeken, valamint az adott évszak növényének az ültetésén keresztül – rá kellett volna jönnie, hogy a felügyelő rendkívül gyenge képességű, hogy képtelen bármit is megtenni. Több évnyi földművelés után sem tudott semmilyen tudást levonni a tapasztalataiból – még csak abban sem volt biztos ekkorra, hogy miként kell növényeket ültetni; világosnak kellett volna lennie a számára, hogy a felügyelő gyenge képességű és nem alkalmas a feladatra, és egy ilyen embert el kellett volna bocsátani! A vezetőnek utána kellett volna járnia, hogy ki alkalmas felügyelőnek, aki el tudná vállalni és jól el tudná végezni ezt a munkát, ezáltal biztosítva, hogy ne érje kár Isten házának a munkáját. Ilyen gondolkodásmódja volt a hamis vezetőnek? Képes volt meglátni ezeket a problémákat? (Nem.) Vak volt az elméje és a szeme; teljességgel vak volt. Ez a hamis vezetők egyik megnyilvánulása. Ha gyenge képességű emberekről van szó, a hamis vezetők nem tudják, hogy miként igazítsák el őket a munkájukban, nem tudják, hogyan segítsenek nekik átvilágítással, vagy hogy miként oldják meg haladéktalanul a nehézségeiket, és egész biztosan nem tudják azt sem, hogy egy gyenge képességű ember nem tudja ellátni a munkát, és gyorsan le kell váltani egy megfelelő személyre. A hamis vezetők ezen feladatok egyikét sem hajtják végre; nem alkalmasak rá, és semmit sem képesek meglátni ezekből. Hát nem vak emberek ezek? Egyesek ezt mondják: „Talán más feladatok foglalják le őket. Miért kéred meg őket újra meg újra arra, hogy ezekkel a jelentéktelen, ilyen-olyan feladatokkal törődjenek?” Ezek a vezetők által elvégzendő feladatok – hogy lehetne „ilyen-olyan feladatoknak” tekinteni őket? Ezek a dolgok a vezetők felelősségi körébe tartoznak – rendben lenne, ha elhanyagolnák őket? Ha így tennének, az a felelősség elhanyagolása volna. Minden egyes nap közvetlenül a vezetők orra előtt merülnek fel nehézségek és problémák a munkájukban, és az emberek mindennap felhozzák őket. Ezeknek a hamis vezetőknek azonban a szemük és az elméjük is vak. Nem látják, nem érzik és nem érzékelik, hogy ezek problémák, így aztán természetesen nem tudják megoldani őket. Ez a hamis vezető nem volt képes felismerni, hogy a felügyelő rendkívül gyenge képességű volt. A munkájában felmerült különféle problémákat sem tudta azonosítani. Ez a felügyelő nem tudta kezelni a problémákat, és amikor történt valami, olyan rendetlen módon viselkedett, mint ahogy a hangyák futkosnak a forró serpenyőben: nem voltak alapelvei, káoszba taszította a munkát, ám ez a hamis vezető semmit sem látott és semmit sem ismert fel ebből. A hamis vezetők egyetlen alapelv szerint végzik a munkájukat: ha minden egyes feladatra kijelöltek egy felelős személyt, azzal elintézettnek tekintik a dolgot, és függetlenül attól, hogy jó vagy rossz képességű-e a felügyelő, hogy képes-e jól végezni a munkát, vagy hogy mennyi probléma merül fel a munkában, úgy érzik, hogy annak semmi köze hozzájuk. Képes vajon ennek ellenére elvégezni a munkát egy ilyen vezető? Érti vajon, hogy miként kell dolgozni? (Nem.) Ha nem érted, hogyan kell dolgozni, akkor miért jársz el vezetőként? Ha ennek ellenére vezetőként szolgálsz, akkor hamis vezető vagy. A hamis vezetők nem képesek meglátni vagy felfedezni a gyenge képességű emberek különféle megnyilvánulásait, sem azokat a különféle problémákat, amelyek a kötelességeik végzése során merülnek fel. Rendkívül érzéketlen a szívük. Hát nem vak a szemük és az elméjük is? Némelyek talán ezt mondják: „Nem vakok ők. Folyton rágalmazod és becsmérled őket.” Ezzel a földművelésfelügyelővel nagyon súlyos problémák voltak; ez a hamis vezető minden nap mellette élt, és mindent hallott és látott, ami történt. Akkor vajon hogy nem volt képes felismerni és észrevenni, hogy ezek problémák? Miért nem kezelte és oldotta meg ezeket a problémákat? Hát nem vak volt a szeme és az elméje? Súlyos volt ez a probléma? (Igen, az volt.) Ez a hamis vezetők egy másik megnyilvánulása: az elme és a szem vaksága.

Amikor gyenge képességű illetőre bízol rá egy feladatot, akkor abból, ahogyan általában beszél, amilyen a hozzáállása és amilyenek a nézőpontjai a munka megvitatása során, valamint abból, ahogyan a feladatokat kezeli, meg tudod mondani, hogy gyenge képességű, hogy kaotikus a gondolkodása, és hogy mindent egy kissé vakon és vakmerőn közelít meg, és nincsenek céljai. Abból is meg tudod állapítani, hogy rendkívül gyenge képességű az illető, ha egyszerűen csak megnézed, hogyan teszi a dolgokat, úgyhogy szükséges-e egyáltalán olyan hosszú ideig megfigyelned őt? Nem szükséges. A hamis vezetőknek azonban van egy végzetes problémájuk: azt hiszik, hogy ha valaki egyszer ilyen hosszú időn át folyamatosan dolgozott anélkül, hogy felmondott volna, és nem hallották, hogy bárki is jelentést tett volna róla bármilyen rossz dolog elkövetése, bomlasztás vagy zavarás okozása vagy pedig amiatt, hogy negatív vagy lusta lett volna az illető, akkor az azt jelenti, hogy az illető még mindig el tudja végezni a munkát. Nem tudják, hogyan ítéljék meg egy ember képességét vagy azt, hogy képes-e jó munkát végezni, sem az illető beszéde, sem a dolgokkal kapcsolatos hozzáállása és nézőpontja, sem pedig annak alapján, ahogy a dolgokat teszi. Nem rendelkeznek ezzel a tudatossággal; tompák és semmit sem érzékelnek ebből a dologból. Egyetlen nézőpontjuk van: ha nem tétlen az illető, akkor minden rendben van, a munka pedig haladhat tovább. Szerintetek tud jó munkát végezni egy olyan vezető, akinek ilyesfajta nézőpontja van? Alkalmas vajon a feladatra? (Nem.) Ha megengednék egy ilyen embernek, hogy vezető legyen, az elrontaná a munkát, nem igaz? Amikor valaki elmerül az evésben, az ivásban és a szórakozásban, a kötelességeit pedig elhanyagolja, a hamis vezetők nem veszik a fáradságot, hogy megvizsgálják vagy kezeljék ezt, és nem látják, hogy jó-e vagy rossz egy ember képessége vagy jelleme, bármilyen régóta vannak is már kapcsolatban vele. Rendelkeznek vajon ezek a vezetők egy vezető munkaképességével? (Nem.) Ezek hamis vezetők. A hamis vezetők nem képesek felismerni, hogy valaki jó képességű-e vagy sem, és nem képesek elvégezni ezeket a konkrét feladatokat. Azt gondolják, hogy ez nem része a munkájuknak. Hát nem a felelősség elhanyagolása ez? Mit gondoltok, ki tudja ellátni a munkát: egy gyenge képességű személy, vagy pedig az, akinek van némi képessége? (Az, akinek van némi képessége.) Éppen ezért az emberek képességének és a munkához szükséges hozzáértésüknek a felmérése olyan kérdés, amellyel a vezetőknek és a dolgozóknak törődniük kell, és amelyet fel kell fogniuk, és egyben olyan feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. A hamis vezetők azonban nem értik, hogy ez a munkájuk része, híján vannak ennek a tudatosságnak, és nem képesek a felelősségeiknek ezt a részét teljesíteni. Ez a felelősség elhanyagolása a hamis vezetők részéről, valamint annak a megnyilvánulása, hogy a hamis vezetők nem alkalmasak a feladatra. Ez a második típusú helyzet: amikor a felügyelők gyenge képességűek, híján vannak a munkaképességnek, és nem képesek ellátni a munkájukat, ami a képességükkel kapcsolatos probléma. A hamis vezetők ebben a helyzetben hasonlóképpen nem töltik be a vezető szerepét, és nem képesek haladéktalanul elbocsátani a gyenge képességű felügyelőket.