H. Politikai célok hajszolása

Ezután a nyolcadik célról fogunk beszélgetni: politikai szándékkal és politikai célok érdekében hinni Istenben. Nem túl nagy a valószínűsége annak, hogy ilyen emberek felbukkannak, de függetlenül attól, hogy ez mennyire valószínű, amíg van esély arra, hogy ezek az emberek felbukkannak, addig fel kell sorolnunk példákat róluk, és le kell őket lepleznünk, beszélgetnünk kell róluk és jellemeznünk kell őket. Ezt azért kell megtennünk, hogy mindenki felismerje őket, és akkor a lehető leghamarabb ki lehet őket takarítani, megelőzve ezzel, hogy bajt és veszélyt hozzanak a gyülekezetre és a testvérekre. Ez a gyülekezet és a testvérek védelmében történik. Tehát azok, akik politikai célokkal hisznek Istenben, olyan emberek, akiket fel kell ismernünk, és akikkel szemben résen kell lennünk, és ők is olyan gonosz emberek, akiket a gyülekezetnek a lehető leghamarabb ki kell takarítania. Mik a megnyilvánulásai azoknak, akiknek politikai céljaik vannak? Nem fogják elmondani neked a valódi gondolataikat. Nem fogják egyértelműen azt mondani: „Engem csak a politika érdekel, szeretek politikával foglalkozni, tehát politikai célokkal és politikai szándékkal hiszek Istenben, és semmi más okból. Kezelhettek úgy engem, ahogyan csak kezelnetek kell.” Fogják ezt mondani? (Nem.) Tehát milyen megnyilvánulásaik vannak, amelyekből felismerheted, hogy politikai céljaik vannak? Vagyis milyen szavakat mondanak, milyen dolgokat tesznek, milyen arckifejezések, tekintetek, beszédtónusok elégségesek ahhoz, hogy megerősítsenek abban téged, hogy az Istenbe vetett hitük szándéka nem tiszta? Bármit is mondanak vagy tesznek, a szívükben rejtegetnek dolgokat, és senki sem tudja kiismerni őket. Különleges személyiséggel és háttérrel rendelkeznek; beszédükből és viselkedésükből látható, hogy mesterkednek és összeesküvéseket szőnek, és hogy a beszédmódjuk és a cselekvésük stratégiai jellegű. Amikor beszélnek, az átlagember nem tudja felfogni a valódi indítékaikat vagy gondolataikat, és nem tudja, miért mondják azokat a dolgokat, amelyeket mondanak. Bár ezek az emberek külsődlegesen nem mutatnak ellenségeskedést vagy ítélkezést az Istenbe vetett hittel vagy az igazságról való beszélgetéssel szemben, sőt talán még némi vonzalmat is mutatnak e dolgok iránt, mégis úgy érzed, hogy furcsák – különböznek a többi testvértől, és kissé kifürkészhetetlenek. Mit szoktál csinálni azokkal az emberekkel, akik kissé kifürkészhetetlenek? Egyszerűen csak résen vagy velük szemben? Vagy veszed a fáradságot, hogy utánajárj és kiderítsd, mi is a helyzet velük valójában? (Meg kell figyelnünk őket.) Bármit is csinál valaki, általában nem könnyű rövid időn belül leleplezni a szándékait és céljait. De ahogy telik az idő – hacsak egyáltalán nem tesznek semmit –, amikor cselekednek, biztosan elárulják majd magukat. Légy figyelmes, és az apró részletekből keress nyomokat – a beszédükből és a viselkedésükből, a cselekedeteik szándékából és irányultságából, valamint a beszédük során használt szavakból és hangnemből is felfedezhetsz bizonyos információkat és nyomokat. Az, hogy képes vagy-e erre, attól függ, hogy aprólékos vagy-e, és hogy rendelkezel-e bizonyos szintű intelligenciával és képességgel. Néhány bolond nem képes felismerni az emberi társadalomban létező veszélyt és ádázságot; függetlenül attól, hogy kivel találkoznak, mindig ugyanazt a módszert alkalmazzák a velük való érintkezésre. Ennek eredményeképpen, amikor politikai célokkal rendelkező, ravasz és alattomos politikusokkal találkoznak, könnyen válnak Júdássá és a gyülekezet kiárusításának eszközévé, és tudtukon kívül olyan ostoba dolgokat tesznek, amelyek csapdába ejtik a gyülekezetet.

Milyen megnyilvánulásaik vannak valójában ezeknek a politikai célokkal rendelkező embereknek? Ezek az emberek egy bizonyos társadalmi háttérrel rendelkeznek; olyan személyek, akik politikai körökben mozognak. Függetlenül a politikai körökben betöltött státuszuktól, akár tisztségviselők, akár csak apró munkákat végeznek, akár megvetni készülnek a lábukat a politikai körökben, egyszóval ezek az emberek politikai háttérrel rendelkeznek a társadalomban; ez egy összetett és különleges helyzet. Függetlenül attól, hogy ezek az emberek hisznek-e Isten létezésében, a törekvéseikből, az általuk választott utakból és a természetlényegükből ítélve, válhatnak-e ezek az emberek olyanokká, akik őszintén hisznek Istenben? Át tudnak-e alakulni álhívőkből, politikáért lelkesedő politikusokból olyanokká, akik őszintén hisznek Istenben? (Nem.) Biztos vagy benne? Vagy van rá lehetőség? (Egyáltalán nincs.) Határozottan lehetetlen. Az Istenbe vetett hit és a politika két különböző út; ez a két út ellentétes irányban halad, nincsenek közös pontjaik, és egyáltalán nem keresztezhetik egymást. Ezek teljesen eltérő utak. Ezért azok, akiknek politikai céljaik vannak vagy szeretik a politikát, és lelkesednek érte, még ha kifejezett politikai célok nélkül hisznek is Istenben, akkor is dédelgetnek más célokat; és bizonyos, hogy nem az a céljuk, hogy elnyerjék az igazságot, illetve üdvözüljenek. Mindenesetre az megállapítható, hogy nem hisznek őszintén Istenben. Csak az Isten létezéséről szóló legendát ismerik el, de nem ismerik el Isten létezését vagy azt a tényt, hogy Isten szuverén mindenek felett. Így ezek az emberek soha nem fognak átalakulni a politikáért lelkesedő álhívőkből igaz hívőkké, akik hisznek Isten létezésében, el tudják fogadni Isten munkáját, és elfogadják Isten ítéletét és fenyítését.

Tulajdonképpen milyen szándékkal hisznek Istenben ezek a politikai célokkal rendelkező álhívők? Ez a törekvéseikkel és a foglalkozásukkal függ össze. Például egyes embereknek mindig vannak bizonyos személyes igényeik egy politikai körön belül, nagyívű politikai céljaik és vágyódásaik, és így tovább, amelyek – mibenlétüktől függetlenül – mind a politikához kapcsolódnak. Mit jelent az, hogy „politika”? Egyszerűen fogalmazva, a hatalmi rendszerekhez, a hatalomhoz és a kormányzáshoz kapcsolódik. Ezért az, hogy politikai célokkal hisznek Istenben, természetesen összefügg a politikai törekvéseikkel. Tehát mik a céljaik? Miért kedvelik a gyülekezetben lévő embereket? Az egyház intézményét, a gyülekezetben lévők nagy létszámát, valamint ezeknek a különböző szakmákból és társadalmi rétegekből érkező embereknek a befolyását akarják felhasználni a céljaik eléréséhez. Miután megismerték a gyülekezet tanításait, a gyülekezeti munka különböző elemeinek működését, azt, hogy Isten választott népe hogyan éli a gyülekezeti életet, hogyan gyakorolja a kötelességét, és így tovább, megpróbálnak beilleszkedni a gyülekezetbe. Szorgalmasan észben tartják az olyan dolgokat, mint a lelkiség szókészlete és azok a különböző kifejezések, amelyeket Isten választott népe gyakran használ a beszélgetések során, azt remélve, hogy egy nap ezeket a dolgokat felhasználva mindenkit rá tudnak venni arra, hogy hallgassanak rájuk, hogy felhasználhassák őket, és ezáltal elérjék a politikai céljaikat. Éppen úgy, ahogyan a nem hívők mondják, miután a dolgok egy ideje már forronganak, amikor fel tudnak emelni egy zászlót és rá tudják venni az embereket, hogy lázadjanak fel, több ember fog reagálni a hívásukra és fogja követni őket, így megnyerhetik az emberek egy részét a gyülekezetben, hogy egy őket támogató erővé váljanak a riválisaikkal szembeni küzdelemben. A modernkori kínai történelemben többször is történt már ilyen. A Csing-dinasztia idején például a Fehér Lótusz-lázadás és a Taiping-lázadás olyan esetek voltak, amikor a politikai célokkal rendelkező emberek a vallást használták fel a kormány elleni harcra. Vallásaik tanításai eltértek az igaz úttól, és sok abszurd és nevetséges vonatkozásuk volt, amelyek egyáltalán nem feleltek meg az igazságnak. Azok, akiknek politikai céljaik voltak, arra használták fel ezeket a tanításokat, hogy egyesítsék az emberek elméjét, megkötözzék az elméjüket, befolyásolják és indoktrinálják az elméjüket. Végül kihasználták ezeket az indoktrinált embereket a politikai céljaik eléréséhez. Kezdettől fogva, amikor ezek a politikai célokkal rendelkező emberek hinni kezdenek Istenben, amihez kedvet kapnak, az az egyház neve. Vagyis az, hogy elrejthetik identitásukat és céljaikat az intézmény, vagyis az egyház neve mögé – ez az egyik aspektus. A másik, hogy úgy gondolják, hogy amíg az Istenbe vetett hit zászlaja alatt terjesztik a politikai nézeteiket, addig nagyon könnyű lesz a gyülekezetben lévő embereket indoktrinálni, és hogy ezek az emberek valószínűleg imádják a híres embereket és hallgatnak rájuk. Következésképpen ezek a politikai célokat követő személyek hajlamosak arra, hogy a gyülekezetben lévő emberekre úgy tekintsenek, mint kihasználandó célpontokra. Úgy gondolják, hogy a gyülekezet nagyon könnyen olyan hellyé válhat, ahol elrejthetik az identitásukat, és hogy a gyülekezeti tagok olyan célpontok, amelyeket könnyen felhasználhatnak – egyszerűen fogalmazva, így látják a dolgokat. Ebből adódóan a gyülekezethez való csatlakozásuk szándéka mögött az a remény áll, hogy egy nap, ha egyszer felemelkednek, megküzdhetnek a politikai riválisaikkal, és hatalomra juthatnak – ez a politikai céljuk. Az Istenbe vetett hit névleges ürügyét akarják felhasználni arra, hogy az őket bálványozó és követő embereket a politikai befolyási körük részévé tegyék. Egyesek azt mondják: „Lehet, hogy ez a céljuk, de ha nem tesznek semmilyen lépést, legfeljebb csak azt látjuk, hogy álhívők vagy hamis hívők. Hogyan láthatjuk, hogy egyértelmű politikai céljaik vannak?” Ez nem nehéz. Csak szánjatok időt a megfigyelésre. Amennyiben politikai céljaik vannak, mindenképpen cselekedni fognak. Ha nem akarnak cselekedni, miért szivárogtak volna be a gyülekezetbe? Ha még nem tettek lépéseket, az azért van, mert nem találták meg a lehetőséget. Amint lehetőségük lesz rá, ennek megfelelően fognak cselekedni. Ha például a kormány egy rossz irányelvet vezet be, vagy elnyomja és letartóztatja Isten választott népét, a testvérek legfeljebb megvitatják és felismerik ezt az ügyet, és ezzel vége is lenne a dolognak. Akárhogy is, az Istenbe vetett hit, a kötelességeik végzése és Isten akaratának követése az, ami fontos. Nem veszítenék szem elől a lényeget apró dolgok miatt; továbbra is hinnének Istenben, és végeznék a kötelességeiket úgy, ahogyan kell, ahogyan szokták. A politikai célokkal rendelkező emberek azonban mások. Nagy ügyet csinálnának az esetből, féktelenül lelepleznék és széles körben nyilvánosságra hoznák, és kétségbeesetten szeretnének mindenkit a kormány elleni lázadásra buzdítani, hogy az ő politikai céljaikat szolgálják, és addig nem hagynák abba, amíg el nem érik a céljaikat. A politikával való foglalkozás kedvéért teljesen félreteszik az Istenbe vetett hit és a kötelességvégzés kérdéseit, és figyelmen kívül hagyják Istennek az emberrel szemben támasztott követelményeit és Isten szándékait. Ennyire őrültek ezek – vajon az emberek még mindig nem tudják felismerni őket? Vajon az ilyen emberek Istent vagy a politikát követik? Egyes emberek a tisztánlátás hiányában könnyen félrevezethetők. Ezek az emberek, akik politikával foglalkoznak, nem tudják, mi az igazság, még kevésbé értik, hogy Isten munkája az, hogy megtisztítsa az emberek romlott beállítottságát és megmentse őket a Sátán befolyásától. Úgy gondolják, hogy az emberi jogokkal és a politikával való foglalkozás azt jelenti, hogy van igazságérzetük és alávetik magukat Istennek. A politikával és az emberi jogokkal való foglalkozás vajon azt mutatja, hogy az illető rendelkezik az igazságvalósággal? Azt mutatja, hogy az illető aláveti magát Istennek? Mindegy, hogy milyen jól kezeled az emberi jogokat és a politikát, ez vajon azt mutatja, hogy megtisztult a romlott beállítottságod? Azt mutatja, hogy megtisztult a hatalomra irányuló ambíciód és vágyad? Sokan nem tudják átlátni ezeket a problémákat. Nyilvánvalóan Szun Jat-szen is keresztény volt. Amikor veszélyben volt, imádkozott Istenhez, hogy mentse meg. Egész életét lázadással töltötte – vajon megkapta Isten jóváhagyását? Olyasvalaki volt, aki gyakorolta az igazságot és alávetette magát Istennek? Volt tapasztalati tanúságtétele Isten szavainak gyakorlásáról? Ezek egyike sem volt. Pál az elhívása után folyamatosan hirdette az evangéliumot és sok nehézséget szenvedett el, de mivel nem tért meg igazán, nem történt meg az életbe való belépése, ismételten ugyanazokat a régi bűnöket követte el, és minden adandó alkalommal önmagát magasztalta és magáról tett bizonyságot, antikrisztussá vált és megbűnhődött. Akárhogy is, az igazság elfogadása nélkül hinni Istenben, a hírnév és a státusz állandó hajszolása, és az állandó törekvés arra, hogy szuperember vagy nagyszerű ember legyen valaki, az nagyon veszélyes. Mindazok, akiknek politikai céljaik vannak, antikrisztusok. Ezek az emberek nem fogják egykönnyen feladni a politikai törekvéseik megvalósítását, és mindig keresni fogják a lehetőségeket, hogy felbujtsák a hívőket és megnyerjék őket maguknak politikai erőként. Ha egy nap azt látják, hogy a hívőket nem könnyű kihasználni, hogy a hívők csak az igazságot szeretik és követik, és hogy embereket nem, csak Krisztust követik, csak akkor fognak teljesen lemondani ezekről a hívőkről.

Lényegében a politikai célokkal rendelkező emberek elméjét teljes mértékben a politikával kapcsolatos elgondolások foglalják le – hatalom és befolyás, kormányzás, összeesküvések, politikai eszközök és így tovább. Nem értik, mit jelent Istenben hinni, mi a hit, mi az igazság, és még kevésbé azt, hogy miként vessék alá magukat Istennek. Azt sem értik, hogy mi a Menny akarata. Túlélési alapelveik a következők: „Az ember diadalmaskodni fog a természet fölött” és „Az ember sorsa a saját kezében van.” Éppen ezért az ilyen emberek megváltoztatásával próbálkozni lehetetlen, és ostoba ötlet. Ezek az emberek gyakran terjesztenek politikai nézeteket a gyülekezetben a testvérek között, politikai tevékenységre és politikai részvételre buzdítva őket. Teljesen világos, hogy az Istenben való hitüket politikai célok vezérlik. Ezt a lényeget mások gyorsan és könnyen felismerhetik. Ezek az emberek egyáltalán nem ismerik a hitet, a helyes úton járást és a Menny akaratának való alávetettséget – azt hiszik, hogy bármely ember gondolatait és útját meg lehet változtatni politikai taktikákkal, és azt még erősebben hiszik, hogy az ember sorsa emberi eszközökkel és módszerekkel megváltoztatható. Ennélfogva teljesen tájékozatlanok az Isten által teremtett természeti törvények mély, mégis nyilvánvaló dolgai és Istennek az ember sorsa feletti szuverenitása tekintetében; laikusok, amikor ezekről a dolgokról van szó, és egyszerűen nem tudják felfogni ezeket a dolgokat. Mit értek ez alatt? Ha bárki olyat találsz, akinek az Istenben való hitét politikai célok vezérlik, semmiképpen sem szabad megpróbálnod megváltoztatni vagy meggyőzni őt, és nincs szükség arra, hogy oly sok igazságról beszélgess vele. Amellett, hogy résen kell lenned vele szemben, a lehető leghamarabb tájékoztatnod kell róla a különböző szintű gyülekezeti vezetőket vagy megbízható testvéreket, majd meg kell találni a módját a gyülekezetből való kizárásának. Nem szabad megtenned azt, hogy titokban és csendben résen vagy vele szemben, miközben másokat tudatlanságban hagysz. Tehát milyen embereknek lehet egy kis tisztánlátásuk azokkal kapcsolatban, akik szeretnek politikáról beszélni és politikai céljaik vannak? Az idősebbeknek vagy a fiatalabbaknak? Fivéreknek vagy nővéreknek? (Idősebb fivéreknek.) Így van; az idősebb fivérek, vagyis azok, akiknek vannak társadalmi tapasztalataik, már kapcsolatba kerültek a politikával, vagy politikai üldözöttek voltak – akiknek van rálátásuk ezekre a kérdésekre –, viszonylag tisztán látják a politikai kérdéseket. Természetesen, ők képesek némi tisztánlátásra a politikával foglalkozók tekintetében, és különösen képesek viszonylag tisztán érzékelni az ambícióikat és a vágyaikat, valamint a gondolataikat, a nézőpontjaikat, az álmaikat és a törekvéseiket. Ezért másoknál viszonylag gyorsabban fel tudják ismerni ezeket az embereket. Ha valaki egyszer felismeri, hogy ezeknek az embereknek politikai céljaik vannak és álhívők, akkor résen kell lennie velük szemben, és le kell lepleznie ezeket az álhívőket. Ugyanakkor meg kell védenie az ostobákat és a tudatlanokat is, akik nem értik az igazságot, megakadályozva ezzel, hogy félrevezessék és kihasználják őket, és hogy akaratlanul kiszivárogtassák a gyülekezet valami belső információját. Értesíteni kell a gyülekezeti vezetőket és meg kell velük vitatni ezt a kérdést, és minél hamarabb tájékoztatni kell több idősebb embert, vagy olyanokat, akik értenek valamennyi igazságot és van némi érettségük, hogy legyenek résen ezekkel a politikai célokkal rendelkező emberekkel szemben. Fontos segíteni másoknak, hogy világosan lássák ezeknek az embereknek a lényegét, mint álhívőket, ezáltal megvédve az ostoba és tudatlan testvéreket attól, hogy kihasználják őket. Ha nem látod át ezeket a dolgokat, és nincs tisztánlátásod, akkor, amikor néhány rosszindulatú, alattomos, ravasz ember beszélget és cseveg veled, te akár kérdezés nélkül is készségesen kiöntöd a szívedet a valódi helyzeted részleteiről és mindenről, amit tudsz, és akaratlanul is Júdássá válsz. Vannak ilyen emberek? (Igen, vannak.) Amikor beszélsz, nem tudod, hogy a másik ember milyen célokat rejteget, és testvérként kezeled őt, szívből elmondasz neki mindent, anélkül, hogy ennek tudatában lennél – miután elmondtad, nem tudod, hogy ez milyen következményekkel jár majd. Azt látva, hogy mások résen vannak az ilyen emberekkel szemben, azt mondod: „Túl óvatos vagy. Mi rejtegetnivaló van a testvérek között?” Nem jössz rá, hogy mások miért nem szólalnak meg – ezt hívják úgy, hogy bolondnak lenni.

A politikai célokkal rendelkező emberek minden bizonnyal álhívők is, mert nem szeretik az igazságot, és nem fogadják el az igazságot. Még ha hisznek is Istenben, teljes mértékben azon gonosz emberek kategóriájába tartoznak, akik antikrisztusok. Résen lenni az ilyen emberekkel szemben tulajdonképpen a legpasszívabb megközelítés. A proaktív megközelítés az, hogy idejekorán fel kell fedezni őket, és a lehető leggyorsabban foglalkozni kell velük és kizárni őket, hogy ne okozzanak bajt a gyülekezetnek és a testvéreknek. Mivel ezek az emberek bármikor és bárhol befolyásolhatnak másokat a gyülekezeten belül, és bármikor és bármilyen helyzetben tönkretehetik a gyülekezet normális rendjét, ne tűrd el őket, és ne légy türelmes az ilyen álhívőkkel. Ne adj nekik még egy esélyt a megbánásra; ne légy ostoba. Amint valaki felfedezi őket, a lehető leghamarabb ki kell zárni őket, hogy megelőzd a jövőbeni szerencsétlenséget. Ennek a célja annak megakadályozása, hogy félrevezessék és kihasználják azokat, akik nem törekednek az igazságra, és így a Sátán és a gonosz démonok bábjaivá váljanak. Természetesen, amit jelenleg leginkább meg kellene tenned, az az, hogy megakadályozd, hogy bármilyen fontos információhoz jussanak a gyülekezetről azok, akiknek politikai céljaik vannak. Minél hamarabb felismered és kizárod őket, annál kevesebb kapcsolatba kerülnek velük a testvérek, és annál kevésbé lesznek félrevezetve és befolyásolva általuk. Ezért az időzítés szempontjából jobb előbb foglalkozni az ilyen emberekkel és kizárni őket, mint később – minél előbb, annál jobb. Jobb proaktívnak lenni, mint passzívnak. A politikai célokkal rendelkező emberek rossz szándékúak; kizárt, hogy őszintén tegyenek bármit is a gyülekezetért és Isten házáért. Ha nem tudják félrevezetni vagy kihasználni a testvéreket, akkor teljesen megszégyenülnek, és önként, akár búcsú nélkül is elhagyják a gyülekezetet. Ezzel véget ér beszélgetésünk az Istenbe vetett hit nyolcadik céljáról, a politikai célok hajszolásáról.

2021. október 30.