C. Az elképzelések eloszlatásának alapelvei és útjai

Még mindig van pár dolog az elképzelések terjesztésével kapcsolatban, amiről beszélnünk kell. Egyesek így szólnak: „Amikor az elképzelések terjesztéséről van szó, leleplezést és boncolgatást kell gyakorolnunk a gyülekezeti élet során, és meg kell fékeznünk azt. Az Istenben való hit során azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy különféle elképzelések alakuljanak ki bennünk; olyasmi ez, ami kívül esik az irányításunkon. Amikor tehát elképzelésekről van szó, milyen gyakorlati utat kell követnünk, hogy pontosan gyakorolhassunk, és ne okozzunk zavarásokat és bomlasztást a gyülekezeti élet során, ne legyünk káros hatással másokra, illetve ne okozzunk veszteséget mások életének? Mi a helyénvaló cselekvési mód?” Nem tény az vajon, hogy az embereknek vannak elképzeléseik? Nem elkerülhetetlen ez? (De az.) Egyesek a következőt mondják: „Csak azokban fognak elképzelések kialakulni, akik nem törekednek az igazságra.” Helyes ez az állítás? Csak részben helyes. Esetenként az igazságra törekvőkben is kialakulhatnak elképzelések Istenről, amikor különleges helyzetekkel találkoznak, mivel mielőtt az emberek megértik az igazságot és Isten szándékait, és mielőtt megismerik Istent, bizonyos elképzeléseket formálnak Isten szavairól és munkájáról. Ezek az elképzelések téves emberi elgondolások, amelyek nem felelnek meg az igazságnak. Lehetséges, hogy egyes elképzelések megfelelnek az erkölcsiségnek, a filozófiának, a hagyományos kultúrának, etikai elméleteknek és így tovább, és ezek az elgondolások látszólag helyesnek tűnhetnek, ám egyszerűen nem felelnek meg az igazságnak és ellentétesek azzal. Ez tény. Miként kellene az embereknek szembenézniük ezekkel az elképzelésekkel? Mielőtt az emberek az igazságra törekednének, már sok elképzelést hordoznak magukkal, ezek eredendő elképzelések. Az igazságra való törekvés folyamata során az emberekben elég sok új elképzelés alakul ki a változó környezetek és a különféle összefüggések okán; ezek szerzett elképzelések. Az elképzelések mindkét típusa olyasmi, amivel az embereknek szembe kell nézniük az Istenben való hitük útja során. Nos, van megoldás az elképzelések eloszlatására? Van útja a gyakorlásnak? Egyesek ezt mondják: „Ezt könnyű kezelni. Fellázadhatunk az eredendő elképzeléseink ellen; egyáltalán ügyet sem kell vetnünk rájuk. Biztosak vagyunk abban, hogy az igazságra való törekvés folyamatában ezek az elképzelések fokozatosan eloszlanak és eltűnnek, ahogy megértjük az igazságot. Ami a szerzett elképzeléseket illeti, Istenre hagyatkozunk az eloszlatásukat illetően, és nem is korlátoznak minket. Ezért a mai napig nem alakítottunk ki olyan elképzeléseket a szívünkben, amelyek az Istennek való ellenálláshoz, az Ő kárhoztatásához vagy káromlásához hasonlatos dolgokhoz vezethetnének.” Milyen ez a gyakorlási módszer, az elképzelésekkel való szembenézés és azok kezelésének e módja? El tudja oszlatni az elképzeléseket? Vannak hátulütői? Proaktív és pozitív ez a hozzáállás az elképzelésekhez? (Nem.) Van ennek a hozzáállásnak bármiféle pozitív hatása az emberekre? Ha egy passzív módszert alkalmazol, amellyel figyelmen kívül hagyod ezeket az elképzeléseket, a szíved legrejtettebb részében raktározva őket, elfojtva őket és imádkozva, amikor felszínre törnek, majd úgy tekintesz rájuk, mint amelyeket eloszlattál, és ugyanígy kezeled őket, amikor ismét megjelennek, később pedig nem gondolsz rájuk, és úgy teszel, mintha nem jelentenének problémát, és a következőt hiszed: „Akárhogy is, az Isten, akiben hiszek, még mindig az én Istenem, én még mindig Isten teremtett lénye vagyok, Isten pedig még mindig a Teremtőm; ez nem változott” – vajon ez a leghatásosabb módja az elképzelések eloszlatásának? Pozitív eredményt ér ez el? Teljesen, a gyökerüknél fogva eloszlatja az efféle gyakorlat az elképzeléseket? Nyilvánvalóan nem. Nem számít, milyen nagyok vagy kicsik, illetve milyen sok vagy kevés van ezekből az elképzelésekből, ameddig azok léteznek az emberek szívében, lesz valamennyi negatív hatásuk az életbe való belépésükre és az Istennel való kapcsolatukra, és zavarásokat okoznak. Különösen akkor, amikor az emberek gyengék; amikor olyan környezettel találkoznak, amelyen nem tudnak úrrá lenni; amikor nem értik Isten szándékait, nincs útjuk a gyakorláshoz és nem tudják, miként tegyenek eleget Istennek; és amikor úgy érzik, nincs reményük az üdvösségre, ezek az elképzelések gyorsan feltámadnak majd bennük, eluralják a gondolataikat, elfoglalják a szívüket, sőt akár arra is hatással lehetnek, hogy maradnak vagy mennek, és befolyást gyakorolnak az általuk választott útra. Lehetséges, hogy van egy elképzelés, amellyel sosem törődtél és amely sosem befolyásolt, illetve nem tört le – mindig azt hitted, hogy uralod, hogy képes vagy irányítani –, ám egy bizonyos hiba, elbocsátás vagy kirekesztés, illetve Istentől származó súlyos fegyelmezés és fenyítés megtapasztalását követően, sőt amikor úgy érzed, mintha feneketlen mélységbe estél volna – akkor az adott elképzelés többé nemcsak egy kiegészítő számodra. Még ha nem is veszel tudomást róla, megzavarhatja és félrevezetheti a gondolataidat, sőt, uralhatja a gondolataidat és a nézőpontjaidat, az Istenhez való hozzáállásodat és az Istenbe vetett hitedet. Ha nincs megfelelő gyakorlási módszered és alapelved, hogy kezeld ezeket az elképzeléseket, vagy ha nem érted világosan őket, ezek az elképzelések időnként hatással lesznek az életbe való belépésedre, illetve az azonnali választásaidra. Akár az Istennel való kapcsolatodat és az Istenhez való hozzáállásodat is befolyásolhatják. Amikor tehát bármilyen kontextusban felmerülő különféle elképzelésekkel szembesülnek az emberek, milyen hozzáállást és módszert kellene magukévá tenniük az azokkal való szembenézéshez és azok kezeléséhez, hogy elkerüljék a kárt és pozitív eredményt érjenek el? Ez egy olyan kérdés, amelyről világosan kell beszélni.

A testben élő embereknek szabad akaratuk és szabad gondolataik vannak. Függetlenül attól, hogy tanultak-e, hogy milyen a képességük vagy mi a nemük, amíg az embereknek vannak gondolataik, elképzeléseket fognak kialakítani. Ha egy elképzelés eluralja a romlott beállítottságodat, emiatt az elképzelés miatt dacolni fogsz Istennel. Ezért meg kell oldani ezt a problémát, hogy az embereknek elképzeléseik vannak. Nem csak azok formálnak elképzeléseket, akik elképzeléseket terjesztenek; csak arról van szó, hogy ők terjesztik az elképzeléseiket, meggondolatlanul szemben állva Istennel, és különféle nézeteket és ítéleteket terjesztve Róla. De vajon az a helyzet, hogy azoknak, akik nem terjesztenek elképzeléseket, nincsenek is elképzeléseik? Mindenkinek vannak elképzelései; ez tény. A különbség az, hogy azoknak, akik szándékosan terjesztenek elképzeléseket, olyan a természetlényegük, amely eredendően idegenkedik az igazságtól. Mivel nem fogadják el az igazságot, sőt azt hiszik, hogy az elképzeléseik helyesek és teljesen megfelelnek az igazságnak, ha az elképzeléseik ellentétbe kerülnek az igazsággal, azt választják, hogy az igazság helyett inkább az elképzeléseiket fogadják el. Itt buknak el, és ezért korlátozzák és ítélik el őket. Nos, a hétköznapi, normális embereket miért nem ítélik el, amikor elképzeléseket formálnak? Ez azért van, mert a többségük racionálisan beszél és cselekszik, és a szíve mélyén tudja, hogy az emberi elképzelések nem felelnek meg az igazságnak és helytelenek; bár nem tudják azonnal eloszlatni az elképzeléseiket, készek elhagyni őket. Amikor az igazság elfogadása mellett döntenek, az igazság lép a belső elképzeléseik helyébe és eloszlatja azokat; elengedik az elképzeléseiket, és azok többé nem befolyásolják, korlátozzák, illetve uralják őket. Ezek az emberek tehát – bár vannak elképzeléseik, nem terjesztik azokat. Továbbra is normálisan tudják végezni a kötelességüket, normálisan tudják követni Istent, el tudják fogadni Isten szavait és Isten munkáját, alá tudják vetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, és alá tudják vetni magukat Isten üdvösségének. Mindig elismerik, hogy ők teremtett lények, Isten pedig a Teremtő. Függetlenül attól, hogy milyen elképzeléseket táplálnak a szívükben, normális kapcsolatot tudnak fenntartani Istennel, fenn tudják tartani a kapcsolatot a teremtett lény és a Teremtő között, képesek tartózkodni a kötelességük feladásától, tartózkodni attól, hogy elhagyják Isten nevét, és az Istenbe vetett hitük változatlan marad. Bár ez a helyzet, ha sosem oszlatják el az elképzeléseket, azok még mindig tönkretehetik az embereket és a pusztulásukhoz vezethetnek. Ezért továbbra is beszélnünk kell arról, hogy miként lehet a legjobban szembenézni az elképzelésekkel és eloszlatni azokat.

Mit gondoltok, mit könnyebb eloszlatni: az embereknek az Istenben való hitük előttről származó, eredendő elképzeléseit, vagy azokat az elképzeléseket, amelyeket az emberek bizonyos környezetekben és összefüggésekben alakítanak ki, miután hinni kezdenek Istenben? (Az eredendő elképzeléseket könnyebb eloszlatni.) Könnyebb eloszlatni az emberek Istenről alkotott azon képzelődéseit és elképzeléseit, amelyek akkor vannak bennük, amikor épp csak hinni kezdenek Benne, míg azokat az elképzeléseket, amelyeket Isten munkájának megtapasztalása során alakítanak ki, miután hinni kezdtek Benne, nem oly könnyű eloszlatni – ez egy elméleti állítás, ám végül nem áll összhangban a tényekkel. Mit jelent az „elméleti”? Azt jelenti, hogy az efféle következtetéseket az emberek filozófia és logika alapján vonják le. Miután az emberek épp csak elkezdenek hinni Istenben és megértik a víziókról szóló igazságot, elvetik és eloszlatják néhány elképzelésüket. Valójában ez az elhatározás csak a doktrína szintjén valósul meg; úgy tűnik, mintha eloszlatták volna ezeket az elképzeléseket, ám az emberek által Isten követése során kialakított elképzelések közül sok az eredendő elképzeléseikhez kapcsolódik. Elméletileg az elképzelések e két típusa közül az eredendő elképzeléseket könnyebb eloszlatni, valójában azonban, amennyiben az emberek el tudják fogadni az igazságot és szeretik a pozitív dolgokat, amennyiben eljutnak az igazság megértéséig, mindkét típusú elképzelést könnyű eloszlatni. Közületek néhányan például azt mondják, hogy az eredendő elképzeléseket könnyebb eloszlatni, ám találkozhattok olyan eltorzult felfogású emberekkel, akik nagyon makacsok és leragadnak a lényegtelen részleteknél, akik fürkészik a Bibliát, a spirituális klasszikusokat és a bibliamagyarázók értelmezéseit; ezek az emberek ismételgetik neked az általuk talált dolgokat, és bárhogyan is beszélsz az igazságról, nem fogadják el azt. Nem tudják elfogadni a tiszta prédikációkat, az igazságot, illetve a helyes szavakat; nem fogadják be ezeket a dolgokat, amikor hallgatják őket. Egyrészt probléma van a felfogóképességükkel, másrészt nem szeretik a pozitív dolgokat és az igazságot, hanem azt szeretik, hogy makacsok és leragadnak a jelentéktelen részleteknél, játszadoznak a nyelvvel, és az elméleteket és a teológiát szeretik. Képesek az ilyen emberek elengedni az elképzeléseiket? (Nem.) A tényekből, az efféle emberek beállítottságából és preferenciáiból ítélve, ők képtelenek elfogadni az igazságot. Az emberek kezdeti elképzelései valójában igen felszínesek és felületesek, igen könnyű eloszlatni őket. Ha egy embernek normális a gondolkodása és normális a felfogóképessége, ha a víziókkal kapcsolatos igazságról beszélgetsz vele, könnyedén el tudja engedni az elképzeléseit, amennyiben megérti azt. Van azonban az embereknek egy olyan típusa, akinek nincs normális gondolkodása, nem képes felfogni az igazságot és nem fogadja el az igazságot. Képesek az ilyen emberek elengedni az elképzeléseiket? (Nem.) Ezért az ilyen emberek elképzeléseit nehéz eloszlatni. Ha egy embernek normális józan esze van és képes elfogadni az igazságot, akkor nem számít, milyen elképzeléseket alakít ki Istenről miután hisz Istenben, és nem számít, milyen környezetben és összefüggésben merülnek fel ezek az elképzelések, nem vitatkozik Istennel. A következőt mondja: „Ember vagyok, romlott beállítottságaim vannak, a gondolkodásom és a tetteim tévesek lehetnek. Isten az igazság, Isten sosem téved. Bármennyire észszerűek is a gondolataim, akkor is emberi gondolatok, embertől származnak és nem az igazságot jelentik. Ha ellentmondanak Isten szavainak vagy az igazságnak, akkor ezek a gondolatok, bármennyire észszerűek is, tévesek.” Lehet, hogy most még nem tudja pontosan, hogy hol tévednek ezek az elképzelések, hogyan gyakorol hát? Az alávetést gyakorolja, nem makacs és nem ragad le bizonyos részleteknél, elengedi a dolgot, és hisz abban, hogy Isten egy nap majd felfedi azt. Valaki megkérdezi tőle: „Mi van akkor, ha Isten nem fedi fel?” „Akkor örökre alávetem magam. Isten sosem téved, és amit Isten tesz, az sosem téves. Ha nem felel meg az emberi elképzeléseknek az, amit Isten tesz, az nem azt jelenti, hogy Isten téved, hanem azt, hogy az emberek nem képesek felfogni, illetve megérteni. Ezért az embereknek a leginkább azt kellene tenniük, hogy nem vizsgálódnak, nem rágódnak az elképzeléseiken és nem arra használják az elképzeléseiket, hogy kritizálják Istent, az elképzeléseiket oknak és ürügynek használva arra, hogy ne vessék alá magukat Istennek és dacoljanak Vele” – így válaszolnak. Ők így kezelik az elképzeléseiket. Az igazság gyakorlása ez a fajta gyakorlat? Ez bizony az igazság gyakorlása. Amikor elképzeléseket alkotnak, nem hasonlítják azokhoz Istent, és nem használják azokat Isten átvizsgálására, annak ellenőrzésére, hogy igaz-e Isten, illetve, hogy létezik-e, hanem elengedik az elképzeléseiket és azon igyekeznek, hogy elfogadják az igazságot és megismerjék Istent. Mégis, bár mindent megtesznek, hogy megismerjék Istent, mégsem tudják megismerni Őt. Akkor mit tesznek? Akkor is alávetik magukat. A következőt mondják: „Isten sosem téved. Isten mindig Isten. Isten az, aki kimondja az igazságot. Isten az igazság forrása.” Amikor ezekkel az elképzelésekkel foglalkoznak, először is Isten helyére helyezik Istent, önmagukat pedig a teremtett lények helyére. Ezért aztán még ha nem is tették félre az elképzeléseiket, illetve nem oszlatták el őket, az Isten iránti alávető hozzáállásuk nem változik. Ez a hozzáállás oltalmazza őket, lehetővé téve számukra, hogy Isten továbbra is teremtett lényekként ismerje el őket Maga előtt. Nos, az ilyen emberek elképzeléseit könnyű eloszlatni? (Igen.) Hogyan valósul ez meg? Tegyük fel, hogy valaki egy bizonyos helyzettel találkozva így beszélt: „Hát nem helytelen azt mondani, hogy minden, amit isten tesz, az igazság és helyes, hogy isten mindenható és nem tud hibázni? Bár azt mondják, hogy isten nem tud hibázni, ez csak egy elméleti állítás. Valójában van pár isten által tett dolog, amelyek tapintatlanok és amelyek nem igazodnak az emberi érzésekhez. Én azt hiszem, ez a dolog nem egészen helyes. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyek nem egészen helyesek – nem szükséges alávetnem magam, illetve nem kell elfogadnom őket, nem igaz? Bár nem tagadom isten nevét és az identitását, az általam most kialakított elképzelések nagyobb rálátást és jobb megértést biztosítanak számomra istent illetően – isten is rosszul csinál néhány dolgot, és van, amikor hibázik. Mostantól tehát nem fogom elhinni, amikor az emberek azt mondják, hogy isten igazságos, tökéletes és szent. Mellékelni fogok egy kis kérdőjelet ezekhez az állításokhoz. Bár isten a teremtő és el tudom fogadni a szuverenitását, a jövőben válogatva kell elfogadnom, és nem vethetem alá magam zavartan és vakon. Mi van akkor, ha tévesen vetem alá magam? Nem fogok veszteséget szenvedni? Nem lehetek olyan ember, aki ostobán aláveti magát.” Ha ilyen hozzáállással kezeli az elképzeléseket és Istent, vajon könnyen el tudja engedni az elképzeléseit? Az igazság gyakorlása vajon ez a fajta gyakorlás? (Nem.) Nem vált vajon problémássá a közte és Isten között fennálló kapcsolat? Hát nem állandóan vizsgálgatja Istent? Isten inkább a vizsgálódása tárgyává lett, a sorsa felett uralkodó Legfőbb Úr helyett. Bár elismeri, hogy teremtett lény a Teremtő fennhatósága alatt, amit csinál, az nem egy teremtett lény kötelességeinek és kötelezettségeinek végzése. Nem a teremtett lényi eredeti pozíciójából bánik a Teremtővel, hanem szemben áll a Teremtővel, átvizsgálja a Teremtőt, valamint elemzi a Teremtő cselekedeteit és viselkedését, és a saját belátása szerint dönt arról, hogy aláveti-e magát és elfogad-e. Vajon ez a hozzáállás és gyakorlási mód olyan megnyilvánulás, amilyennel egy igazságot elfogadó embernek rendelkeznie kellene? Eloszlathatók az elképzelései? (Nem, nem oszlathatók el.) Sosem oszlathatók el. Ez azért van, mert az Istennel való kapcsolata eltorzult; ez nem egy normális kapcsolat, nem egy teremtett lény és a Teremtő közötti kapcsolat. Vizsgálódás tárgyaként kezeli Istent, folyamatosan vizsgálgatva Őt. Azt fogadja el, amit ő helyesnek és jónak gondol, belül pedig ellenáll és harcol Istennel amiatt, ami nem felel meg az emberi elképzeléseknek és képzelődéseknek vagy az emberi preferenciáknak, és elidegenedik Istentől. Olyan ember ez, aki elfogadja az igazságot? Látszólag, mindenféle esemény hiányában és Istenről alkotott elképzelések nélkül alá tudja vetni magát az Isten által mondott szavaknak. Amint azonban elképzeléseket alakít ki, eltűnik az alávetettsége; sehol sem látható és nem lehet cselekvésre váltani. Mi folyik itt? Nyilvánvalóan nem olyan ember, aki az igazságot gyakorolja. Nem fogadja el Istent, mint az igazság forrását, illetve mint magát az igazságot. Az igazságot el nem fogadó emberek számára nehéz elengedni, illetve eloszlatni az elképzeléseiket, attól függetlenül, hogy mikor merülnek fel ezek az elképzelések.

A fenti közlés tartalmából ítélve mit gondoltok, milyen típusú elképzeléseket könnyebb eloszlatni? A helyzettől függ. Ami azokat illeti, akik elfogadják az igazságot, akiknek van józan eszük és akik megfelelő emberek, az ő elképzeléseiket könnyű eloszlatni, függetlenül attól, hogy mikor merülnek fel. Ami azokat illeti, akik nem tudják elfogadni az igazságot, az ő elképzeléseiket nehéz eloszlatni, bármikor is merülnek fel. Egyesek húsz-harminc éve hisznek Istenben, és még most sem felel meg az igazságnak semmi, amit mondanak; mind csak szavak és doktrínák és emberi elképzelések. Ők egyáltalán nem értenek semennyi igazságot – el tudják vajon engedni az elképzeléseiket, amikor azok felmerülnek? Nehéz megmondani. Ha nem fogadják el az igazságot, nem lesznek képesek elengedni az elképzeléseiket. Az elkerülhetetlen, hogy az embereknek legyenek elképzeléseik. Mindenki elméje bármikor képes különféle elképzeléseket alkotni, legyenek azok akár eredendőek, akár szerzettek. Mindenki szívében vannak elképzelések, függetlenül attól, hogy hány éve hisz Istenben. Nos, akkor mi a teendő? Ez a probléma egyszerűen megoldhatatlan? Megoldható: van néhány alapelv, amelyeket észben kell tartani. Ezek az alapelvek rendkívül lényegesek. Amikor efféle helyzetekkel találkozol, gyakorolj ezen alapelvek szerint. Miután egy ideig gyakorolsz, látni fogod az eredményeket és be fogsz lépni az igazságvalóságba. Amikor elképzelések merülnek fel, legyen az bármilyen elképzelés, előbb elmélkedj és elemezd a szívedben, hogy helyes-e ez a gondolkodás. Ha tisztán úgy érzed, hogy ez a gondolkodás helytelen és torzult, és hogy káromolja Istent, akkor azonnal imádkozz, kérd Istent, hogy világosítson meg és vezessen rá a probléma lényegének felismerésére, majd ezután egy összejövetel során vitasd meg a megértésedet. Miközben megértést nyersz és megtapasztalod a dolgokat, összpontosíts az elképzeléseid eloszlatására. Amennyiben nem hoz nyilvánvaló eredményeket az, hogy így gyakorolsz, beszélj az igazság ezen aspektusáról valaki olyannal, aki érti az igazságot, igyekezz másoktól segítséget, Isten szavaiból pedig megoldásokat nyerni. Isten szavain és a tapasztalataidon keresztül fokozatosan igazolva látod majd, hogy Isten szavai helyesek, és nagyszerű eredményeket fogsz elérni a saját elképzeléseid eloszlatásának kérdését illetően. Azzal, hogy elfogadod és megtapasztalod ezeket az Istentől származó szavakat és munkát, végre meg fogod érteni Isten szándékait, és lesz némi ismereted Isten természetéről, ami képessé tesz arra, hogy elengedd és eloszlasd az elképzeléseidet. Nem fogod többé félreérteni Istent és nem fogsz óvakodni Tőle, sem észszerűtlen követeléseket nem támasztasz. Ez az, ami a könnyen eloszlatható elképzeléseket illeti. Van azonban egy másik típusú elképzelés is, amelyet nehéz megérteniük és eloszlatniuk az embereknek. Ami a nehezen eloszlatható elképzeléseket illeti, van egy alapelv, amelyet be kell tartanod: ne mondd ki és ne terjeszd őket, mivel az efféle elképzelések kifejezésre juttatása nem tesz jót másoknak; ez az Istennel való dacolás ténye. Ha érted az elképzelések terjesztésének természetét és következményeit, a legjobb, ha te magad tisztán felméred, és tartózkodsz a meggondolatlan beszédtől. Ha így szólsz: „Szörnyű érzés visszatartani a szavaimat a gyülekezetben; úgy érzem, fel tudnék robbanni” – akkor még mindig át kell gondolnod, hogy ezeknek az elképzeléseknek a terjesztése valóban hasznára válik-e Isten választott népének. Ha nem válik hasznára és arra vezethet másokat, hogy elképzeléseik legyenek Istenről, sőt akár dacoljanak Istennel és megítéljék Őt, akkor nem ártasz vajon Isten választott népének? Ártasz az embereknek, ez nem különbözik egy járvány terjesztésétől. Ha tényleg van józan eszed, akkor inkább viseld magad a fájdalmat, mint hogy elképzeléseket terjessz és árts másoknak. Ha azonban gyötrelmesnek találod, hogy benntartsd a szavaidat, akkor imádkozz Istenhez. Hát nem jó dolog az, ha megoldódik a probléma? Ha az elképzeléseiddel még olyankor is megítéled és félreérted Istent, amikor imádkozol Hozzá, akkor csak bajt hozol a fejedre. Ekképpen kell imádkoznod Istenhez: „Istenem, ilyen gondolataim vannak és el akarom engedni őket, de nem tudom. Kérlek, fegyelmezz engem, fedj fel különféle környezeteken keresztül, és engedd felismernem, hogy tévesek az elképzeléseim. Bárhogyan is fegyelmezel engem, hajlandó vagyok elfogadni.” Ez a gondolkodásmód helyes. Nem lesz vajon kevésbé fojtogató érzésed, miután ezzel a gondolkodásmóddal imádkoztál Istenhez? Ha folytatod az imádkozást és a keresést, megvilágosítást és megvilágítást kapva Istentől, akkor megérted Isten szándékait, a szíved felderül és nem érzel többé fojtogatást. Nem oldódik meg akkor a probléma? Az elképzeléseid, az Istennel szembeni ellenállásod és lázadásod többnyire el fog tűnni, legalábbis nem fogod szükségét érezni, hogy kifejezésre juttasd ezeket. Ha még ez sem működik és a probléma nem oldódik meg teljesen, keress valakit, akinek van tapasztalata, hogy segítsen eloszlatni az elképzeléseidet. Kerestess vele pár, az elképzeléseid eloszlatásával kapcsolatos szövegrészt Isten szavaiból, és olvasd ezeket több tucatszor vagy több százszor; hátha teljesen megszűnnek az elképzeléseid. Egyesek talán ezt mondják: „Ha elképzeléseket fejezek ki, amikor egy összejövetelen vagyok a testvérekkel, az elképzelések terjesztése lesz, úgyhogy nem tehetem. Ugyanakkor szörnyű érzés benn tartani őket. A családommal beszélhetek róluk?” Ha a családtagjaid szintén a hit testvérei, őket is megzavarná, ha a körükben kifejezésre juttatnád ezeket az elképzeléseket. Helyénvaló ez? (Nem.) Ha a mondanivalód romboló hatással lenne másokra, ártva nekik és félrevezetve őket, akkor egyáltalán nem szabad elmondanod. Helyette imádkozz Istenhez a probléma megoldásáért. Amíg jámbor szívvel, az igazságosságra éhező és szomjazó szívvel imádkozol és eszed és iszod Isten szavait, eloszlathatók az elképzeléseid. Isten szavaiban benne van a teljes körű igazság – bármilyen problémát meg tudnak oldani. Ez csak attól függ, hogy el tudod-e fogadni az igazságot és hajlandó vagy-e gyakorolni Isten szavait, valamint, hogy el tudod-e engedni a saját elképzeléseidet. Ha elhiszed, hogy Isten szavaiban benne van a teljes körű igazság, imádkozz Istenhez és keresd az igazságot a problémák megoldásáért, amikor azok felmerülnek. Ha – miután imádkoztál egy ideig – még mindig nem érzed úgy, hogy Isten megvilágosított, és nem kaptál egyértelmű szavakat Istentől a teendőket illetően, ám az elképzeléseid többé nincsenek önkéntelenül hatással rád belül, nem zavarják az életedet, fokozatosan elhalványulnak, nincsenek hatással az Istennel való normális kapcsolatodra, és természetesen nem befolyásolják a kötelességed végzését, akkor alapvetően nem szűnt meg ez az elképzelés? (De igen.) Ez a gyakorlás útja.