II. Szavak és doktrínák hangoztatása az emberek félrevezetése és a megbecsülésük elnyerése érdekében

A gyülekezeti életben akadályozásokat és zavarásokat okozó emberek, események és dolgok második megnyilvánulása az, amikor az emberek szavakat és doktrínákat hangoztatnak az emberek félrevezetése és a megbecsülésük elnyerése érdekében. Általában a legtöbb ember szólhat néhány szót és doktrínát. A legtöbb ember megtette ezt. Annak a jellegzetes előfordulását, hogy valaki szavakat és doktrínákat hangoztat, úgy kell tekintenünk, mint annak eredményét, hogy az illető érettsége kicsi, és nem érti az igazságot. Amíg nem vesz el túl sok időt, nem szántszándékkal csinálja ezt, nem sajátítja ki a beszélgetést, nem követel elnézést mindenkitől, hogy kedvére beszéljen, nem követeli meg mindenkitől, hogy meghallgassa őt, valamint nem vezet félre másokat és nem próbálja meg elnyerni a megbecsülésüket, addig az nem jelent akadályozást vagy zavarást. Mivel a legtöbb ember híján van az igazságvalóságnak, a szavak és doktrínák hangoztatása igen gyakori jelenség. Ha valaki valamelyest nem megfelelően beszél, az megbocsátható; meg lehet bocsátani és nem kell túl komolyan venni. Van azonban egy kivétel, amikor is a szavakat és doktrínákat hangoztató személy előre megfontolt. Mit tesz előre megfontoltan? Nem a szavakat és a doktrínákat szólja előre megfontoltan, mivel az igazságvalóságnak is híján van. A tettei – mint például szavak és doktrínák hangoztatása, szlogenek kiabálása és elméletekről szóló beszéd – ugyanazok, mint mindenki máséi. Van azonban egy különbség: amikor szavakat és doktrínákat hangoztat, mindig azt akarja, hogy mások megbecsüljék őt, valamint a vezetőkhöz és a dolgozókhoz és az igazságra törekvőkhöz akarja hasonlítani magát. Ami még észszerűtlenebb: bármit is mond vagy bárhogyan mondja is, a célja az, hogy a maga oldalára állítsa az embereket, hogy félrevezesse az emberek szívét – mindezt pedig annak érdekében, hogy megbecsüljék őt. Mi a célja a megbecsülés keresésének? Arra vágyik, hogy státusza és tekintélye legyen az emberek szívében, hogy kiemelkedő egyén vagy vezető legyen a tömegben, hogy rendkívüli vagy szokatlan emberré, hogy különleges alakká váljon, olyasvalakivé, akinek a szavai tekintélyt hordoznak. Ez a helyzet más, mint annak a jellegzetes esetei, amikor az emberek szavakat és doktrínákat hangoztatnak, és akadályozást és zavarást jelent. Mi választja el ezeket az embereket azoktól, akik az általában látott módon hangoztatnak szavakat és doktrínákat? Az állandó vágyuk arra, hogy beszéljenek; ha bármilyen lehetőséget kapnak, beszélni fognak. Ha összejövetel van vagy összegyűlik egy csoportnyi ember – amennyiben van közönségük – beszélni fognak, különösen erős a vágyuk erre. A céljuk a beszéddel nem az, hogy megosszák a testvérekkel a benső gondolataikat, azt, amit nyertek, a tapasztalataikat, a megértésüket vagy a meglátásaikat, elősegítendő az igazság megértését, illetve a gyakorlására szolgáló utat. Ehelyett az a céljuk, hogy a doktrínák hangoztatásának lehetőségét önmaguk mutogatására használják fel, hogy mások tudtára adják, milyen műveltek is, hogy megmutassák, van eszük, tudásuk és tanultságuk, és az átlagember felett állnak. Azt akarják, hogy tehetséges egyénekként, ne csak hétköznapi emberként ismerjék őket. Azért akarják ezt, hogy minden ügyben mindenki hozzájuk forduljon és velük tanácskozzon. Bármilyen gyülekezeti probléma vagy nehézség esetén, amellyel a testvérek szembesülnek, azt akarják, hogy ők legyenek az elsők, akire a többiek gondolnak; azt akarják, hogy a többiek semmit se tudjanak tenni nélkülük, hogy semmilyen dologgal ne merjenek foglalkozni nélkülük, és mindenki az ő parancsukra várjon. Erre a hatásra vágynak. A szavak és a doktrínák hangoztatásával az a céljuk, hogy tőrbe csalják és irányítsák az embereket. A szavak és doktrínák hangoztatása számukra csupán egy módszer, egy megközelítés; nem azért hangoztatnak szavakat és doktrínákat, mert nem értik az igazságot, hanem azt akarják elérni ezzel, hogy az emberek szívükből csodálják őket, felnézzenek rájuk, sőt még féljenek is tőlük, és a korlátozásuk és irányításuk alá kerüljenek. A szavak és doktrínák efféle hangoztatása ezért akadályozást és zavarást jelent. A gyülekezeti életben korlátozni kell az ilyen egyéneket, valamint a szavak és doktrínák hangoztatásának e viselkedésformáját is le kell állítani, és nem szabad hagyni, hogy ellenőrizetlenül folytatódjon. Egyesek talán ezt mondják: „Az ilyen embereket korlátozni kell; akkor vajon még mindig lehetőséget kell adni nekik arra, hogy beszéljenek?” A méltányosság szempontjából kaphatnak lehetőséget a beszédre, ám amint visszatérnek a régi kérkedő módszereikhez abbéli ambíciójukkal, hogy ismét kitörjenek, azonnal meg kell szakítani őket, elérendő, hogy tisztán gondolkodjanak és nyugodtak legyenek. Mi a teendő, ha gyakran így kérkednek, az ambíciójuk még mindig gyakran megmutatkozik, és nehéz megfékezni a vágyaikat? Rögtön korlátozni kell őket, és meg kell akadályozni, hogy beszéljenek. Ha senki sem akarja hallgatni őket, amikor beszélnek, valamint a hangnemük és a viselkedésük, a tekintetük és a gesztusaik mindenki számára visszataszítóak ahhoz, hogy hallják és nézzék, akkor az súlyos probléma. Eléri azt a pontot, ahol mindenki idegenkedik. Nem kellene hát levonulniuk a színpadról ezeknek az embereknek, akik az ellenpont szerepét játsszák a gyülekezetben? Ideje, hogy a szerepük eltávozzon. Nem azt jelenti ez vajon, hogy befejezték a szolgálatuk végzését? Mi a teendő, amikor a legutolsó szolgálatukat is elvégezték? El kell takarítani őket. Amint beszélni kezdenek, ugyanazt a régi nótát fújják, amit a korlátozás nem tud megállítani. Mindenkinek elege van abból, hogy hallgassa őket. Nyilvánvalóvá válik a förtelmes arcuk, a Sátán arca, egy gonosz ördög arca. Miféle emberek ezek? Antikrisztusok. Ha túl korán takarítják el őket, a legtöbb ember elképzeléseket táplál majd, és nem lesz szívből meggyőződve, s ezt mondja: „Isten házából hiányzik a szeretet, kitakarított valakit anélkül, hogy egy ideig megfigyelte volna, és nem hagyott neki lehetőséget a megbánásra. Csupán pár szót mondott, ami kívülállóktól származik, felfedett egy kis romlott beállítottságot, és egy kicsit arrogáns volt, a szándékai azonban nem voltak rosszak. Nem igazságos így bánni vele.” Amikor azonban a többség képes felismerni és átlátni a gonosz emberek lényegét, akkor vajon helyénvaló megengedni az ilyen gonosz embereknek, hogy folytassák a meggondolatlan gaztetteiket, az akadályozásukat és a zavarásukat a gyülekezetben? (Nem.) Ez az összes testvérrel szemben igazságtalan. Ilyen esetekben a kitakarításuk megoldja a problémát. Miután elvégezték a legutolsó szolgálatukat és a többség tisztán látja őket, a legtöbb embernek nem lesz kifogása, amikor azután kitakarítod őket – nem fognak panaszkodni, illetve nem fogják félreérteni Istent. Ha még mindig vannak olyanok, akik a védelmükbe veszik őket, mondhatod ezt: „Az illető sok gonoszságot követett el a gyülekezetben. Antikrisztusként jellemezték és kitakarították őt. Te pedig mégis ennyire együtt érzel vele; még mindig arra a kedvességre gondolsz, amelyet irántad tanúsított, és a védelmére kelsz. Túlságosan érzelgős vagy, és teljességgel híján vagy az alapelveknek. Mi ennek a következménye? Kapsz tőle egy kis segítséget, és nem tudod elfelejteni; bármit mond, őszintén engedelmeskedsz, és mindig törleszteni kívánsz neki. Most kitakarították. El akarod kísérni? Ha azt akarod, hogy téged is kitakarítsanak, hát legyen.” Megfelelő módja ez a helyzet kezelésének? Ezen a ponton az. Ha ilyen emberek következetesen szavakat és doktrínákat hangoztatnak mások félrevezetése érdekében, és oly elviselhetetlenül zavarják az embereket, hogy azok nem akarnak többé összejövetelekre járni, az vajon nem azért van, mert a vezetők és a dolgozók tompák és nehéz felfogásúak, nem látnak tisztán, és képtelenek arra, hogy időben elbánjanak ezekkel az emberekkel? Ez a munkájuk végzésére való képtelenség, egy kudarc abban, hogy eleget tegyenek a felelősségeiknek.

Mostanára a legtöbb embernek van bizonyos fokú tisztánlátása azokat az antikrisztusokat illetően, akik szavakat és doktrínákat hangoztatnak. Hacsak nem bujkálnak, amint megjelennek a színen – elég konkrétan teljesítve különféle módokon –, és a különféle megnyilvánulásaik elegendőek az emberek számára ahhoz, hogy antikrisztusokként azonosítsák őket, akkor nem szabad tovább késlekedni vagy habozni. Azonnal korlátozni kell és el kell szigetelni őket. Ha a szolgálatuknak nincs többé értéke, akkor azon nyomban ki kell takarítani őket. Könnyű felismerni az ilyen képmutató antikrisztusokat, akik szavakat és doktrínákat hangoztatnak, mivel az ilyen emberek nyilvánvalóan antikrisztusok. Csupán arról van szó, hogy ez a fajta antikrisztus folyton félre akarja vezetni az embereket kihasználva a szavak és doktrínák hangoztatásának lehetőségét a hatalomgyakorlásra irányuló célja elérésére. Ez az egyik módja annak, ahogyan az antikrisztusok megnyilvánulnak, és ezt könnyű felismerni. Korábban már eleget tárgyaltuk ezt a témát, így itt most nem fogjuk kibontani. Összefoglalva: a vezetőknek és a dolgozóknak alaposan oda kell figyelniük ezekre az emberekre, azonnal és pontosan meg kell érteniük és fel kell fogniuk a lépéseiket, gondolataikat és nézőpontjaikat, valamint a terveiket és a cselekedeteiket, valamint az általuk terjesztett téves megjegyzéseket, és ennek megfelelően haladéktalanul intézkedniük kell velük kapcsolatban. Ez a vezetők és a dolgozók felelőssége. Tehát az a legkevesebb, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak lelkileg élénknek és szellemileg alaposnak kell lenniük ebben a feladatban, és nem lehetnek zsibbadtak és tompák. Ha egy antikrisztus az összejövetelek során sok embert félrevezet azzal, hogy szavakat és doktrínákat hangoztat, és a gyülekezetvezetők mégsem ismerik fel az antikrisztusi mivoltát, és nem tudják azonnal leleplezni őt és elbánni vele, az azt jelenti, hogy nem tesznek eleget a felelősségüknek. Ha az antikrisztusok már sok embert félrevezettek, és azok értelmetlennek találják az összejöveteleket, ha nem hallhatják az antikrisztusokat, amint szavakat és doktrínákat hangoztatnak ott, így aztán nem hajlandóak összejövetelekre járni, sőt még arra sem hajlandóak, hogy egyék is igyák Isten szavait és prédikációkat hallgassanak, hanem inkább az antikrisztusok prédikálását hallgatják – ha a gyülekezetvezetők csupán azt követően ismerik fel a helyzet súlyosságát, valamint kezdenek intézkedéseket tenni és kezdik megfordítani a dolgokat, hogy az antikrisztusok ily mértékig félrevezették és irányították az embereket, az jelentős késedelmeket okozna! Isten választott népe közül sokak életbe való belépése szenvedne az ilyen hamis vezetők zsibbadtsága és bárgyúsága miatt. Amikor az antikrisztusokat boncolgatják, felismerik és kitakarítják, lehetséges, hogy egyeseket félrevezettek, és követik őket. Akár olyanok is lehetnek, akik ezt mondják: „Ha kitakarítod őket, nem fogunk többé hinni Istenben. Ha elküldöd őket, mi is mind megyünk!” Ezen a ponton teljesen világossá válik, hogy a gyülekezetvezetők semmilyen tényleges munkát nem végeznek, ami súlyos mulasztást jelent a felelősségük teljesítésében.

Az első dolog, amit a gyülekezeti életben a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kell az, hogy felfogják a különböző egyének állapotát. Interakciók révén alaposan meg kell figyelniük és meg kell érteniük, hogy a gyülekezet egyes tagjai milyen utat választottak, és milyen a beállítottságuk lényege, valamint gyorsan és pontosan fel kell fedezniük és azonosítaniuk kell, hogy ki járja az antikrisztusok útját, és kinek van antikrisztusi lényege. Ezután ezekre az egyénekre kell összpontosítaniuk, alaposan oda kell figyelniük rájuk, és haladéktalanul meg kell érteniük és fel kell fogniuk az általuk terjesztett nézőpontokat és állításokat, valamint azt, hogy éppen milyen tetteket készülnek végrehajtani. Amikor félre akarják vezetni, valamint tőrbe akarják csalni és irányítani akarják az embereket, a vezetőknek és a dolgozóknak gyorsan fel kell állniuk, hogy megállítsák őket, ahelyett, hogy passzívan várakoznának. Ha addig vársz, amíg Isten felfedi őket, vagy amíg félrevezetik a testvéreket, vagy a testvérek az antikrisztusok leleplezése előtt megértik és felismerik őket, az már késleltetné a dolgokat. Az antikrisztusokkal szembeni védekezésben ezért a vezetőknek és a dolgozóknak kell kezdeményezniük, hogy ők csapjanak le először, és előre felkészüljenek. Az első lépés azok támogatása és művelése, akik viszonylag feddhetetlenek, és törekedni tudnak az igazságra; vagyis azok megfelelő öntözése és ellátása, akik vezető szerepet vállalnak a különböző munkafeladatokban, valamint a kiművelésük, hogy oszlopok legyenek a gyülekezetben. A gyülekezeti munka különböző feladatai csak így haladhatnak zökkenőmentesen és akadálytalanul, és így terjedhet tovább az evangelizációs munka. Függetlenül attól, hogy miről van szó, ha egy munkának nincs jó vezetője, akkor igen nehéz lesz megvalósítani. Az antikrisztusok Istennel szembeni dacának fő megnyilvánulása az, hogy félrevezetik Isten választott népét, hogy őket kövessék, hogy minden munkafeladatot akadályozzanak és megzavarjanak Isten házában. Az első dolog, amit az antikrisztusok egy gyülekezetben tenni szándékoznak, az, hogy ártsanak azoknak, akiknek van igazságérzetük, és azoknak, akik vezető szerepet vállalnak a különböző munkafeladatokban. A maguk oldalára állítják azokat, akiket félrevezethetnek és irányíthatnak, valamint befeketítik, csapdába csalják és megbuktatják azokat, akiket nem tudnak félrevezetni és irányítani, majd végül kitakarítják őket. Ez kikövezi az utat az antikrisztusok számára a gyülekezet irányításához. Először megbuktatják azt a kevés kulcsfontosságú egyént, aki törekedni tud az igazságra; a maradék többségét pedig azok képezik, akik arra mennek, amerre a szél fúj. Ezután sokkal könnyebb lesz számukra, hogy kifejezetten a vezetőkkel és a dolgozókkal foglalkozzanak. Az igazságra törekvők együttműködése és segítsége nélkül a vezetők és a dolgozók lényegében egyedül, segítség nélkül küzdenek. Te a világosban vagy, míg az antikrisztusok a sötétben leselkednek, készen arra, hogy bármelyik pillanatban alattomos támadásokat intézzenek, befeketítsenek, csapdába csaljanak és rágalmazzanak, a földre terítve téged, hogy ne tudj felállni. Azután az antikrisztusok találnak embereket, akik beléd rúgnak, míg a földön fekszel, teljes csüggedtségben és kétségbeesésben hagyva téged. Ezért aztán igen nehéz alaposan megoldani az antikrisztusok problémáját, ha az igazságra törekvők nem egyesítik az erőiket velük szemben. Amit a vezetőknek és a dolgozóknak a gyülekezeti életben elsőként tenniük kell, az a gyülekezet normális rendjének a fenntartása. Az antikrisztusok útját járó gonosz emberek jelenléte mellett nem fognak jó eredmények születni a gyülekezeti életből, az nem kerül egykönnyen a helyes útra, és a legtöbb ember gyakran zavart lesz, és befolyás alá kerül. Ezért a gyülekezeti élet tekintetében a vezetők és a dolgozók által vállalandó első és legfontosabb feladat a gonosz emberek, az antikrisztusok és az antikrisztusok útját járók felfedezése, megértése, felfogása és megjelölése. A gyülekezeti élet normális rendje csak ezeknek az embereknek a korlátozásával és kitakarításával tartható fenn. Ha nem korlátozzák őket és megengedik nekik, hogy szándékos gondatlansággal cselekedjenek és zavarásokat okozzanak, a gyülekezeti munka különböző feladatai holtpontra fognak jutni. Mivel a legtöbb emberből hiányzik a tisztánlátás irányukban, és nem látják át a lényegüket, sőt, a különféle téves gondolataik és nézőpontjaik még meg is zavarják és félre is vezetik őket, Isten választott népe számára nehéz a helyes útra térni és belépni az igazságvalóságba a gyülekezeti életben. Ha a gyülekezeti élet ez időszak alatt igen normális, Isten választott népe nyereséghez jut és előrehalad Isten szavainak evésében és ivásában, valamint az igazság közlésében, végül pedig lesz valamiféle belépésük az életbe, és övék lesz egy kevés az igazságvalóságból, ám azután a szavakat és doktrínákat hangoztató antikrisztusok félrevezetik és megzavarják őket, akkor nem csupán elveszítik azt a kevéske tiszta felfogást és valódi megértést, amelyet épp csak elnyertek, hanem sok megtévesztő eretnekséget és téveszmét is befogadnak – ismét gyorsan zavarodottá válnak, mint az evezősök, akiket az áramlat abban a pillanatban visszalök, amint abbahagyják az evezést, ami nagyon problémás dolog. Az emberek nem könnyen veszik észre az élet növekedését; évekbe telhet, mire egy kis fejlődést látnak, amely kivételesen lassú. Az emberek nehezen szerzik meg azt a kis érettséget, amellyel rendelkeznek – nem könnyű azt elnyerni. Az antikrisztusok félrevezetése és zavarása révén elvész az a kevés tiszta felfogás, amellyel az emberek rendelkeznek. Ami még súlyosabb, az az, hogy a Sátán és az antikrisztusok általi megzavarást követően az emberek teli vannak sok sátáni filozófiával, a Sátán mesterkedéseivel és trükkjeivel, valamint a Sátán által beléjük ültetett méreggel. Ezek a dolgok nemcsak azt nem engedik meg az embereknek, hogy megismerjék Istent és alávessék magukat Neki, hanem épp ellenkezőleg: arra késztetik az embereket, hogy elképzelések és félreértések alakuljanak ki bennük Istennel kapcsolatosan, és eltávolodjanak Tőle, ami még súlyosabbá teszi az emberek romlott beállítottságait, és további lehetőséget biztosít nekik Isten elárulására. Ennek igen súlyosak a következményei. Mondjátok meg Nekem, ilyen súlyos következményekkel szembenézve szükséges vajon leállítani és korlátozni azokat, akik szavakkal és doktrínákkal félrevezetik az embereket? Hát nem fontos feladat ez, amelyet a gyülekezetvezetőknek vállalniuk kell? (De igen.) A gonosz emberek és az álhívők korlátozása ezért fontos feladat a gyülekezet számára. Egyesek ezt mondják: „Bennem nincs tisztánlátás. Nem tudom, hogyan kell csinálni.” Ami azt illeti, amennyiben megvan benned a hajlandóság, körültekintően figyelsz és mindig megvizsgálod az emberek szándékait és indítékait, fokozatosan szert fogsz tenni tisztánlátásra. Ezeknek az álhívőknek és gonosz embereknek, amint megmutatják magukat, megvannak a saját szándékaik és indítékaik, amelyek mindegyike arra irányul, hogy az emberek felnézzenek rájuk, és bálványozzák őket, valamint hallgassanak az általuk elmondottakra. Ha érzékelni tudod a szándékaikat és az indítékaikat, az már némi tisztánlátást jelent. Ha bizonytalan vagy, beszélhetsz pár olyan emberrel erről a dologról, akik viszonylag értik az igazságot. A beszélgetés során egyrészt a mindenki által megértett igazság és a felismert különböző tényszerű bizonyítékok révén elhatározásra juthatsz. Másrészt Isten megvilágosításán és útmutatásán, valamint a közösség során Isten által adott világosságon keresztül megerősítést kaphatsz az ügyben, ami igazolja, hogy a szóban forgó személy valóban antikrisztus-e, illetve, hogy valóban olyasvalaki-e, akit korlátozni kell. Ha mindenki megerősítést kap és egyhangúlag egyetért a közösségen keresztül, és azt mondja, hogy az illető valóban antikrisztus, akit korlátozni kell – miután megegyezésre jutottak a testvérekkel, és mindenki közös álláspontra kerül –, a vezetők és a dolgozók számára a következő lépés, hogy gyorsan kezeljék és kitakarítsák ezt a személyt az igazságalapelvekkel összhangban. Ez az alapelv. Amint az emberek megértik ezt az alapelvet, tényleges munkát kell végezniük, ami azt jelenti, hogy eleget tesznek a felelősségüknek, és hűségesek. Az alapelvek megértése nem arra szolgál, hogy prédikáld őket vagy megtöltsd velük a fejed, hanem arra, hogy alkalmazd őket a kötelességedhez tartozó tényleges munkában. A tényleges munkában az alapelvek megértése lehetővé teszi számodra, hogy jobban és alaposabban eleget tegyél a felelősségeidnek és a kötelezettségeidnek. Így aztán ez is része a vezetők és dolgozók munkájának. A gyülekezeti élet normális rendjének fenntartása, illetve annak érdekében, hogy a testvérek normálisan élhessék a gyülekezeti életet és az Isten által megkövetelt összes igazságba beléphessenek, a vezetőknek és a dolgozóknak elsőként kell felállniuk, hogy leállítsák és korlátozzák őket, amikor a szavakat és doktrínákat hangoztató antikrisztusok megjelennek. Ami a szavakat és doktrínákat hangoztató antikrisztusokat illeti, nem arról van szó, hogy azért kell korlátozni őket, csak mert mondtak egy pár helytelen dolgot. Ha a hosszú távú megfigyelés vagy a többség visszajelzése, valamint a konkrét megnyilvánulásaik elegendőek annak megállapításához, hogy valóban az antikrisztusok fajtájából valók, akkor a vezetőknek és a dolgozóknak fel kell lépniük, hogy leállítsák és korlátozzák őket, és nem szabad engedniük, hogy továbbra is ellenőrzés nélkül maradjanak. Ha engednek nekik, az egyenlő azzal, mintha hagynák, hogy ördögök, Sátánok, mocskos démonok és gonosz szellemek ámokfutást rendezzenek a gyülekezetben, ami azt jelenti, hogy az efféle vezetők és dolgozók hanyagolják a felelősségüket, és lényegében a Sátánnak dolgoznak. A gyülekezeti életben előforduló akadályozásokkal és zavarásokkal kapcsolatos második típusú problémáról szóló beszélgetés most befejeződik.