Mi is pontosan a „megaláztatás”? A hívőknek el kell viselniük a megaláztatást? Létezik ez a „megaláztatás”? (Nem, nem létezik.) Nem létezik, tehát ez a kérdés meg van oldva, igaz? Ha legközelebb azt hallod valakitől, hogy „Az első dolog, amit hívőként meg kell tanulnod, az a tűrés. Történjen bármi, azt el kell tűrnöd és el kell nyomnod magadban.” Mondanod kellene valamit nekik, amikor hallod, hogy ezeket a szavakat mondják? (Igen.) Mit kellene mondanod? Azt mondod: „Miért viseled el? Ha valóban méltatlanságot viselsz el, akkor elég szánni való vagy, és azt mutatja, hogy nem érted az igazságot. Ha értenéd az igazságot, akkor nem létezne ez a méltatlanság, és készségesen és örömmel fogadnál minden körülményt, amit Isten vezényel számodra. Ez olyan nehézség, amelyet az embereknek muszáj elszenvedniük, nem pedig valami méltatlanság. Ez az, ahogy Isten felemel téged. Maga a tény, hogy elszenvedhetjük ezt a nehézséget, azt bizonyítja, hogy Isten még mindig ad nekünk egy esélyt, és képessé tesz bennünket az üdvözülésre. Ha még arra sem volna lehetőségünk, hogy nehézséget szenvedjünk el, vagy nem lennénk rá méltók, akkor nem lenne esélyünk az üdvözülésre. Ez nem méltatlanság; ezt világosan be kell látnod, és vizsgáld meg, hogy valóban helyes-e, amit mondasz. Ez a méltatlanság nem létezik – romlott emberek vagyunk, és megérdemeljük, hogy elszenvedjük ezt a nehézséget. Amikor beteg vagy, a gyógyszerek szedése és a műtét egy kis nehézség elszenvedésével jár. Vajon méltatlanságnak számít a betegségből való kigyógyulásod érdekében elszenvedett nehézség? Az nem méltatlanság; azért történik, hogy meggyógyítson. Az Istenbe vetett hitünk, valamint az ítélet és a fenyítés megtapasztalása azért van, hogy levethessük romlott beállítottságainkat és megéljük az emberi hasonlatosságot, Isten követelményei szerint éljünk, alávessük magunkat Istennek, imádjuk Őt, valamint jobban éljünk és több méltósággal éljünk. Romlott beállítottságaink miatt megérdemeljük, hogy elszenvedjük ezt a nehézséget. Ezt a nehézséget az igazság és élet elnyerése érdekében kell elszenvedni. Ezt nem értelmezhetjük méltatlanságként. El kell fogadnunk, mint teljesítendő felelősségünket és kötelességünket, és mint az utat, amelyen járnunk kell. Ez az Isten általi felemelés, és dicsérnünk kell Istent, amiért felemel minket, és dicsérnünk kell Őt a lehetőségért, amit ad nekünk. Mindazok alapján, amit tettünk, és ahogyan viselkedtünk, nem vagyunk méltók arra, hogy elszenvedjük ezt a nehézséget, és el kellene bennünket pusztítani, mint a világi embereket. Ha méltatlanságként kezeljük azt a nehézséget, amit el kell szenvednünk, és mindezt a kegyelmet, amit Isten adományozott nekünk, akkor nagyon hiányos a lelkiismeretünk, és megbántjuk Isten szívét! Nem vagyunk méltók az Isten általi üdvözülésre.” Nem ez a helyzet? (De, igen.) Ez a kis doktrína nagyon egyszerű. Nem kellene ezt anélkül is érteni, hogy elmondaná valaki? Azáltal, hogy ilyen módon megvilágosodtak és megértették ezeket a dolgokat, az emberek szíve nyugodtabb lesz, és nem fognak ésszerűtlenül cselekedni, amikor dolgok történnek velük. Vannak, akik a szívükben világosan tudják, hogy ez az igazság, és hogy el kell fogadniuk, de amikor beszélnek, mégis azt mondják, hogy ez igazán igazságtalan, és addig beszélnek és beszélnek, amíg ki nem buknak belőlük az Isten elleni ítélet szavai. Ne tégy ilyen dolgokat. Keresd az igazságot, amikor csak történik veled valami. Ez az első döntő fontosságú dolog; soha ne hagyd figyelmen kívül. Ha elismered, hogy Isten az igazság, az út és az élet, akkor nem szabad úgy kezelned semmilyen körülményt, amelyet Isten kialakít, mint az ember művét. Ehelyett minden körülményt, amit Isten kialakít, úgy kell kezelned, mint egy esélyt arra, hogy megváltoztasd a beállítottságodat, és egy esélyt arra, hogy elfogadd az igazságot.

Befejeztem a „megaláztatás” jelentéséről szóló beszélgetést. Ezután a következő részről fogok beszélgetni, azaz arról, hogy mit jelent „nehéz terhet hordozni”. Épp az imént beszéltünk arról, hogy a nehéz teher, amit az emberek hordoznak, egy vágy és egy vad ambíció a szívük mélyén, egy cél, amit remélnek elérni. Amikor arról esik szó, hogy az Istenben hívők megmenekülnek Isten által és elfogadják Isten vezetését, akkor nekik vajon megaláztatást kell elviselniük és nehéz terhet hordozniuk? Épp az imént mondtam, hogy a „megaláztatás elviselése” frázis nem állja meg a helyét Isten házában. Nem kell elviselned a megaláztatást; nem kell úgy érezned, hogy olyan sok nehézséget hordozol; a szívednek nem kell azt éreznie, hogy igazságtalanul bánnak veled; és nem kell elviselned mindezt a méltatlanságot azért, hogy Istennek megfelelj, mintha olyan nemes lennél. Nem kell megtenned ezeket a dolgokat. Mit jelent tehát a nehéz teher hordozása? Ha valaki azt mondaná, hogy Isten mindezt a nehézséget azért szenvedteti el az emberekkel, hogy azok nagyobb felelősségeket és küldetéseket vállalhassanak, és nagyobb áldásokat és jobb rendeltetési helyet kaphassanak, akkor ez a kijelentés helyes és észszerű lenne? (Nem, ez nem helyes.) Nem helyes. Akkor hogyan jellemezzük? Isten lehetővé teszi, hogy az emberek üdvözüljenek, és elérjék azt, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat, és jobbá teszi az életüket. Egészen pontosan, ezt Isten az emberekért teszi, vagy a saját érdekében? (Az emberekért.) Persze, hogy az emberekért. Az emberek a legnagyobb haszonélvezői ennek. Ezért mondom, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy Isten mit nyer ebből, arról nem is beszélve, hogy az emberek milyen nagyságrendű áldásokban részesülhetnek, ha elszenvedik ezt a nehézséget. Nem kell elviselned, és nem kell, hogy ilyen „nagy ambícióid” legyenek, és az sem kell, hogy ilyen módon lemondj dolgokról. Valójában nem mondtál le semmiről, és nem is dobtál el semmit. Éppen ellenkezőleg, végső soron az emberek nyerték a legtöbbet. Először is, az emberek megértették a magaviseletükre vonatkozó valamennyi különböző kritériumot. Ráadásul az emberek képesek betartani ezt az egész rendet és mindezeket az Isten által felállított törvényeket, és képesek rendezetten élni. Hogyan viszonyul ez az életmód ahhoz, ahogyan az emberek most élnek? (Jobb ennél.) Jobb, mint ahogy az emberek most élnek. Akkor e két életmód közül melyik az áldottabb, melyik hasonlít jobban egy igazi teremtett lény életéhez, és még inkább melyik az, ahogyan az emberiségnek élnie kellene? (Az előbbi.) Természetesen az előbbi. Miután elszenvedted ezt a nehézséget, megérted Isten szándékait, és ugyanakkor megértesz sok igazságot, és az igazság megértésével, mint alappal, megtanulod, hogyan viseld magad, és hogy van olyan igazság, amely életként működik az emberi mivoltodon belül. Ad ez értéket számodra? Az emberek eredendően nem rendelkeznek semmiféle igazsággal. Ők csak értéktelen nyomorultak, akik alacsonyabb rendűek, mint a hangyák, és nem érdemlik meg, hogy éljenek, de te most már megértetted az igazságot, és az igazság szerint beszélsz és cselekszel. Bármire is utasít téged Isten, képes vagy odafigyelni, és azt szó szerint végrehajtani, és bármilyen intézkedéseket is hoz veled kapcsolatban Isten, képes vagy magad alávetni azoknak. Tehát, továbbra is meg fogod ítélni Istent? Lázadsz-e proaktívan Ellene? Ha valaki arra buzdít, hogy lázadj fel Isten ellen, megteszed? (Nem.) Ha valaki hazugságokat állít Istenről, hogy félrevezessen téged, el fogod hinni? (Nem.) Nem, nem fogod. Tehát nem lázadsz Isten ellen, sem szubjektív, sem objektív értelemben. Az ilyen emberek teljesen Isten uralma alatt élnek. Akkor az ilyen embereknek még mindig el kell viselniük a mai emberek fájdalmát? Még mindig van gyűlölet és fájdalom a szívükben? Vannak szomorú és fájdalmas dolgok a szívükben? (Nincsenek.) Ez a fájdalom nincs ott. Az ilyen emberek mindenben, amit tesznek, elvszerűek és nem önkényesek. Továbbá, amikor dolgok történnek, Isten szuverén hatalommal rendelkezik, és a Sátán nem árthat neked; igazi emberként élsz. Isten elpusztítaná az ilyen embereket? Az ilyen emberek elpusztítanák önmagukat? (Nem.) Nem, nem tennének ilyet. Ők teljesen más típusú emberek, mint a mai romlott emberek. Az emberek szíve ma tele van gyűlölettel és fájdalommal. Képesek bármikor és bárhol öngyilkosságot elkövetni, bármikor és bárhol harcolni és embereket ölni, és bármikor és bárhol rossz dolgokat cselekedni, katasztrófát hozva az emberi világra. Ezzel szemben azok az emberek, akiket Isten megmentett, és akik elnyerték az igazságot, mint életet, képesek békésen, harc és gyűlölet nélkül egymás mellett élni. Képesek alávetni magukat Isten intézkedéseinek, és egységes szívvel és erőfeszítéssel alávetni magukat Isten minden szavának. Ezek az emberek mind Isten szavában élnek, és keményen dolgoznak ugyanabban az irányban. Azért, hogy Isten akaratát megvalósítsák – ha te érted az igazságot, ő érti az igazságot, és ők értik az igazságot –, lehetnek-e még mindig különböző nézeteik, amikor együtt vannak? (Nem.) Így eljuthatnak arra a pontra, ahol mindenki Isten jelenlétében él, az Ő szavában él, az igazság szerint él, és ahol az emberek szíve összeférhető. Lehet-e még így is mészárlás és harc az emberek között? (Nem.) Nem. Az embereknek még mindig el kell viselniük fájdalmat? Nincs fájdalom. Az ilyen emberek áldott életet élnek, harc és mészárlás nélkül. Akkor hogyan irányítsák az emberek mindazt, amit Isten rájuk bízott? (Békésen kell egymás mellett élniük.) Egy része az, hogy békésen kell egymás mellett élniük. A másik része az, hogy mindent az Isten által felállított rendnek és törvényeknek megfelelően kell irányítaniuk. Ami azt jelenti, hogy ez az egész rend és mindezek a törvények és élőlények az emberiséghez tartoznak, az emberiség használja őket, és az emberiség számára hoznak hasznot. Milyen csodálatos az ilyen emberiség! Abban az időben az emberiség életkörnyezetét megkapják az emberek, hogy irányítsák. Isten az emberek kedvéért rendet és törvényeket állít fel e világ számára, és azután Isten nem avatkozik bele. Ha egy nap meglátnád, hogy egy farkas nyulat eszik, mit tennél? Hagynod kell, hogy a farkas megegye. Nem akadályozhatod meg, hogy a farkas nyulakat egyen, és nem veheted rá arra, hogy füvet egyen. Milyen hibát követnél el? (Szembemennél a dolgok természetes rendjével.) Szembemennél a dolgok természetes rendjével. A nyulak füvet, a farkasok pedig húst esznek, ezért tiszteletben kell tartanod az eredendő természetüket, és hagyni kell őket szabadon fejlődni. Nincs szükség mesterséges, járulékos módon beavatkozni a tevékenységeikbe és az életmódjukba. Nem kell ezeket a dolgokat irányítanod; Isten már beállította ezeket a dolgokat úgy, ahogyan lenniük kell. Ha vannak olyan helyek, ahol sok eső esik, és az éghajlat nem megfelelő, akkor az állatoknak vándorolniuk kell. Azt mondod: „Ki kell javítanunk ezt a helyet. Hogy lehet az, hogy mindig ilyen sok eső esik? Biztos nagyon fárasztó az állatoknak, hogy folyton vándorolniuk kell!” Hát nem ostobaság ez megint? (De igen.) Milyen szempontból ostobaság? Hát nem Isten helyezte oda ezt az éghajlatot? (De igen.) Isten helyezte el ott ezt az éghajlatot, és hagyta, hogy ezek az állatok ezen a területen éljenek. Nem Isten alakította ki a vándorlásukat? (De igen.) Akkor miért akarsz az útjába állni? Miért cselekszel vakon a jó szándékaid szerint? Mi a jó a vándorlásban? Ha az állatok egy nagy csoportja fél évig egy adott területen tartózkodik, a füvet mind felfalják. Ha nem esik az eső, ők pedig nem hajlandóak elmenni, akkor mi lesz? Állandóan esnie kell majd az esőnek. Ha nedves a talaj, nem tudnak ott maradni, és a fű átázik az esővíztől, ezért el kell menniük. Ez a vándorlás teszi edzetté a testüket, és lehetőséget ad a fűnek a visszanövekedésre. Amint felfalták a fű nagy részét a másik helyen, ideje lesz, hogy havazzon ott, őket pedig – úgymond – ismét kirúgják, és gyorsan el kell vándorolniuk. Újból visszavándorolnak az eredeti helyükre. Nem esik az eső, a fű megnőtt, és újra ehetnek. Így ez az ökoszisztéma természetes módon folyamatosan fenntartja az egyensúlyt. Egyesek azt mondják: „A gnúkat folyton megeszik az oroszlánok – szegény párák! Nem lehetne a gnúkat okosabbá tenni?” Miért cselekszel vakon a jó szándékaid alapján? Azt próbálod megmutatni, hogy jóindulatú vagy? Túl messzire megy a jóságod. Ha a gnúk ravaszok lennének, az oroszlánok éhen maradnának. Képes lennél elviselni, hogy oroszlánok éheznek? Mások azt mondják: „Az oroszlánok rosszak. Megharapják a szarvasokat és a zebrákat. Ez olyan véres és kegyetlen!” Ha kiirtanád az oroszlánokat, túl sok lenne a zebra és a szarvas. Mi lenne a végeredmény? Az összes füvet felfalnák, és a füves területek sivataggá válnának. El tudnád ezt viselni? Még ekkor is e jó szándékok alapján cselekednél? Mit kell tehát tenned? Hagyd őket szabadon fejlődni. Így van ez az állatokkal. Isten már régen felállította ezt az egész rendet, és ezt el kell fogadnod, akár akarod, akár nem; mindennek úgy kell haladnia, ahogyan azt elrendelte. Ha szembemész a természet rendjével, az élet nem tartható fenn. Ha egyszer megérted mindezeket a törvényeket, akkor tisztelni fogod a törvényeket, és a törvények szerint fogsz tekinteni ezekre a dolgokra. Akkor látni fogod Isten mindenek feletti szuverenitásának bölcsességét. Ráadásul mindezek a törvények az élet velejárói. Hogyan jött ez létre? (Isten rendelte így.) Isten rendelte így. Így rendezte Isten. Az emberek kutatják a tudományt, kutatják a biológiát, kutatják a tanulmányok mindenféle területét. Oly sokévnyi kutatást végeztek, de csak az egyszerű doktrínát és rendet értik; senki sem látja Isten szuverenitását vagy bölcsességét ebben a doktrínában és ezekben a jelenségekben. Miért is ilyen precíz és csodálatos ez az egész ökoszisztéma és tápláléklánc? Az emberek csak tisztáznak egy jelenséget vagy közölnek egy tényt az emberekkel ezen a világon, de senki sem képes összefoglalni vagy világosan látni, hogy mindez Istentől származik – nem magától jött létre. Ha elfogadjuk, hogy ez magától jött létre, akkor hogy lehet, hogy ennyi év alatt még senki sem látott egy majmot emberré válni? Mindezeket a törvényeket Isten állította fel. Van bármi közük ahhoz, hogy a majmok emberré válnak? (Nincs.) Ilyen nem létezik. Isten állította fel mindezeket a törvényeket és ezt az egész rendet. Ha az emberek elég szerencsések ahhoz, hogy fennmaradjanak, akkor addigra nem csak tisztelni, fenntartani és irányítani fogják ezt az egész rendet és mindezeket a törvényeket, hanem ami még fontosabb, ők lesznek a legnagyobb haszonélvezői ennek az egész rendnek és mindezeknek a törvényeknek. Isten mindezt az emberiség számára készítette, és az emberek számára helyezte el – minden készen áll, hogy az emberek élvezhessék. Mind közül azok a teremtett lények a legáldottabbak, akik emberek. Az emberek nyelvet beszélnek, gondolkodnak, képesek meghallani Isten hangját, megérteni Isten szavait, van egy nyelvük az Istennel való kapcsolattartáshoz, és ők képesek a legjobban megérteni Isten szavait. Olyan értelemben a legáldottabbak ők, hogy Isten nekik adta a legnagyobb tőkét, amellyel üdvösséget szerezhetnek és Elé járulhatnak. Végső soron emberekre van szükség ahhoz, hogy irányítsák és fenntartsák mindazt, amit Isten tett, valamint ezt az egész rendet, és mindazokat a törvényeket, amelyeket Isten megalkotott. Azokat az embereket, akik csak kutatják, tönkreteszik, hátrányosan befolyásolják és elferdítik ezt az egész rendet és mindezeket a törvényeket, el kell pusztítani. Oly sok nehézséget szenvedtek el az emberek. Vajon valóban létezik az a gyönyörű rendeltetési hely, amelyben az emberek szívük mélyén hisznek, és amelyre törekednek és vágyakoznak? Valójában nem létezik. Ez csak az emberek vágya és vad ambíciója, és különbözik attól, amit Isten akar adni az embereknek. Ez két külön dolog, és semmi közük egymáshoz. Tehát a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása frázis „nehéz teher hordozása” része nem létezik az emberekben. Hogy értem, hogy nem létezik? Úgy értem, hogy az a gyönyörű rendeltetési hely, amiben hiszel, és a dolgok, amiket a szíved mélyén lakozó vágyaidban és vad ambícióidban meg akarsz valósítani, egyáltalán nem léteznek. Nem számít, mennyi nehézséget szenvedsz el, vagy mennyi méltatlanságot viselsz el, végső soron az a rendeltetési hely, amely után vágyakozol, a dolgok, amelyeket elérni vágysz, az a személy, akivé válni szeretnél, és az a mérték, amennyire áldott akarsz lenni, egyáltalán nem helytállóak. Isten nem ezeket a dolgokat akarja neked adni. Milyen más probléma van még itt? A megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása az, amikor az emberek méltatlanság elviselése révén elrejtik valódi képességeiket, majd a céljaik elérése érdekében méltatlanságot szenvednek el. Mik ezek a célok? Ezek az emberek szívének mélyén lakozó célkitűzések, sőt vágyak. Tehát amikor a hívők nehézséget szenvednek el, az azért történik, hogy egy vágyat elégítsenek ki? (Nem.) Akkor mire szolgál? Amikor a hívők nehézséget szenvednek el, olyankor a cél, amelyre törekednek és amelyet el akarnak érni, az pozitív vagy negatív? (Pozitív.) Vágyakozással függ össze? (Nem.) Akkor mi ez a pozitív cél? (Hogy levessék romlott beállítottságukat, igazi emberré váljanak, és képesek legyenek jobban élni.) Hogy levethessék romlott beállítottságukat, igazi emberré váljanak, és képesek legyenek jobban élni. Hát még mi? Megmentett emberré válni, és nem lázadni többé Isten ellen. Szeretnétek olyanná válni, mint Jób és Péter? (Igen.) Akkor ez nem egy cél? (De igen.) Ez a cél kapcsolódik vágyhoz? (Nem.) Ez a cél egy helyénvaló törekvés és az a cél és út, amelyet Isten adott az embereknek. Ez helyénvaló. Ezért mondom, hogy az a nehézség, amit e helyénvaló cél elérése érdekében elszenvedsz, az nem megaláztatás elviselése. Hanem ez az, amire az embereknek törekedniük kellene, és ez az az út, amelyen az embereknek járniuk kellene. Rá tudnak-e lépni erre az útra azok, akik a szívük mélyén azt gondolják, hogy ők méltatlanságot viselnek el? Nem tudnak, és nem is tudják elérni ezt a célt.

Ha most vesszük szemügyre, akkor vajon az igazság-e ez a frázis: „a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása”? (Nem.) Nem az igazság, és nem is mérce ahhoz, hogy miképpen kell az embereknek cselekedniük, viselniük magukat vagy Istent imádniuk. Isten általi megmentésük érdekében vajon szükséges-e az, hogy az emberek megaláztatást viseljenek el és nehéz terhet hordozzanak? (Nem.) Helyes vagy helytelen azt mondani, hogy valaki a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása révén érte el az üdvösséget? (Nem, ez helytelen.) Milyen szempontból helytelen? A megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása nem az igazság gyakorlása, hogyan érhetnék hát el az üdvösséget? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy valaki embereket ölt, gyújtogatott és sok rossz dolgot tett, és végül „az emberek által szeretett vezető” lett. Nagyjából ugyanaz, mintha ezt mondanám, nem igaz? (De igen.) Ezt jelenti. Nyilvánvalóan az elvetemültség útján járnak, mégis pozitív emberré váltak. Ez ellentmondás. Ha valaki azt mondaná, hogy egy ember elviselte a megaláztatást és nehéz terhet hordozott, és végül elérte az Istennel való összeegyeztethetőséget, vagy egy ember elviselte a megaláztatást és nehéz terhet hordozott, és végül szilárdan megállt a próbatételek során, vagy egy ember elviselte a megaláztatást és nehéz terhet hordozott, és végül teljesítette Isten megbízatását – ezek közül melyik állítás helyes? (Egyik sem.) Egyik sem helytálló. Helyes-e azt mondani, hogy valaki elviselte a megaláztatást és nehéz terhet hordozott, mialatt egy egész faluban terjesztette az evangéliumot? (Nem.) Látom, hogy egyesek bizonytalanok, és azt gondolják: „Helyes ez? Azt hiszem, ez az állítás helyes, nem igaz? Sokszor előfordul, hogy az embereknek megaláztatást kell elviselniük és nehéz terhet kell hordozniuk, miközben az evangéliumot hirdetik és tanúságot tesznek Istenről.” Ebben a kontextusban helyes használni ezt a frázist, nem igaz? (Nem, nem helyes.) Miért nem? Mondjátok el Nekem. (Azért, mert a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása által elért hatás nem pozitív.) Ez a megfelelő alkalmazás? Elemezzétek, hogy miért helytelen ez a frázis. Boncolgassátok. „Azáltal, hogy elviselték a megaláztatást és nehéz terhet hordoztak az evangélium hirdetése közben, sok embert térítettek meg, sok eredményt értek el, és hirdették Isten nevét.” Nem tudjátok, hogy helyes-e ez az állítás? Ha a ma megbeszélt összes kijelentéssel összhangban alkalmazzuk, akkor helytelen volna ezt a frázist ebben a helyzetben használni, de ha egy lépéssel tovább gondolkodunk arról, hogy egyeseket megütnek az evangélium potenciális befogadói, vagy kiabálnak velük, és elzavarják őket az ajtajuk elől, miközben az evangéliumot hirdetik, akkor ez vajon a megaláztatás elviselésének számít? (Nem.) Akkor mi ez? (Nehézség, amelyet a hívőknek kell elszenvedniük az evangélium hirdetése közben.) Így van. Ez olyan nehézség, amelyet az embereknek el kell szenvedniük. Ez a felelősségük, a kötelezettségük, és az Isten által az embereknek adott megbízatás. Olyan ez, mint ahogyan a szülés fájdalmas – nem olyan nehézség ez, amit el kell szenvedni? (De, igen.) Ha azt mondja egy nő a gyermekének: „Elviseltem a megaláztatást és nehéz terhet hordoztam, hogy a világra hozzalak téged”, akkor helyes volna ezt mondani? (Nem.) Elszenvedte a nehézséget, miért baj hát, ha ezt mondja? Mert ez olyan nehézség, amelyet neki el kell szenvednie. Például, ha egy farkas sok órán át vadászna, mielőtt elkap egy nyulat, majd azt mondaná: „Elviseltem a megaláztatást és nehéz terhet hordoztam azért, hogy egyek egy nyulat”, akkor ez helyes volna? (Nem.) Ahhoz, hogy megehessen egy nyulat, a farkasnak fel kell áldoznia valamit cserébe. A nyúl nem fog csak ott ülni és várni, hogy a farkas megegye. Melyik feladat ennyire könnyű? Bármilyen feladatról legyen is szó, az embernek mindig hoznia kell egy bizonyos áldozatot. Ez nem a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása. Akkor most minek soroltuk be tüzetesen azt a frázist, hogy „a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása”? (Negatívnak.) Negatív és pejoratív frázisként soroltuk be, és a Sátán logikájaként és a Sátán világi ügyekre vonatkozó filozófiájaként soroltuk be. Semmi köze nincs az Istenbe vetett hithez vagy a pozitív dolgokhoz. Ha valaki azt mondja: „Sok éve hirdetem az evangéliumot. Tényleg megaláztatást viseltem el, és nehéz terhet hordoztam!”, akkor ez nem helyénvaló. Az evangélium hirdetése a te felelősséged, és ez olyan nehézség, amelyet muszáj elszenvedned. Még ha nem is hirdeted az evangéliumot, vajon nem szenvedsz-e el már attól is nehézséget, hogy élsz? Ez olyan nehézség, amit muszáj elszenvedniük az embereknek; ez így helyes. Isten házából alapvetően ki lett irtva az a frázis, hogy „a megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása”. Ha valaki még egyszer megemlíti ezt a frázist, akkor hogyan fogod értelmezni? Ha valaki azt mondja: „Elviseltem a megaláztatást és nehéz terhet hordoztam a börtönben azért, hogy ne legyek Júdás!”, akkor helyes ez a kijelentés? (Nem.) Miért nem? Nagyon jogos cél és igazságos dolog azt mondani, „hogy ne legyek Júdás”, tehát miért ne volna az megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása? (Egy hívőnek nem szabad Júdásnak lennie.) Így van. Hogyan lehet észszerű az, hogy egy hívő ember Júdás legyen? Hát nem nevetséges azt mondani, hogy nem Júdásnak lenni az megaláztatás elviselése és nehéz teher hordozása? Az Istenről való tanúságtétel a küldetésed. Ez az a tanúságtétel, amelyben a teremtett lényeknek szilárdan meg kell állniuk, és az az álláspont, amelyben meg kell állniuk. A Sátán nem méltó az ember dicséretére. Isten az Egyetlen, akit az embereknek imádniuk kellene, és tökéletesen természetes és indokolt Istent imádni. Amikor a Sátán megpróbál az akarata alá hajtani téged, szilárdan meg kell állnod az Isten melletti tanúságtételedben, le kell mondanod az életedről, és nem szabad Júdásnak lenned. Ez nem jelenti megaláztatás elviselését és nehéz teher hordozását. Most már világosan elmagyaráztam ezt a frázist. Ha valaki megint azt mondja, hogy ő megaláztatást viselt el és nehéz terhet hordozott, hogyan kell kezelnetek a dolgot? Meg fogja érteni, ha lehetővé teszitek számára, hogy meghallgassa a mai prédikációmat. Ez a legegyszerűbb módja.

C. Törhetetlen harcolni akarás

A harmadik megnyilvánulása annak, ha valaki rőzsén alszik és epét nyalogat, a törhetetlen harcolni akarás. Miféle beállítottság a soha fel nem adás? Egy arrogáns beállítottság. Hogyan volna az lehetséges, hogy az emberek soha ne valljanak kudarcot? Hogyan volna az lehetséges, hogy az emberek soha ne tegyenek semmi rosszat, soha ne mondjanak semmi rosszat, vagy soha ne kövessenek el hibákat? Be kell ismerned: „Közönséges ember vagyok, és normális ember vagyok. Vannak hibáim és hiányosságaim. Van, amikor rossz dolgot teszek, és van, amikor rossz dolgot mondok. Képes vagyok a rossz dolgot tenni és a rossz úton járni. Közönséges ember vagyok.” Mit jelent tehát a soha fel nem adás? Azt, amikor valaki kudarcot vall, akadályokba ütközik, vagy a rossz útra téved, de ezt nem ismeri be. Konokul csak megy tovább. Kudarcot vall, de nem csügged, kudarcot vall, de nem ismeri be a hibáit. Nem számít, hányan dorgálják meg vagy ítélik el, nem fordul vissza. Ragaszkodik ahhoz, hogy a maga által kitűzött irányban és a saját céljai érdekében harcoljon, dolgozzon és törekedjen, és nem törődik azzal, hogy mi lesz ennek az ára. Erre a fajta mentalitásra utal. Elég jó ez a mentalitás az emberek lelkesítésére, nem igaz? Milyen helyzetekben szokták használni a mondást, miszerint „soha ne add fel”? Mindenféle helyzetben. Ahol csak romlott emberek léteznek, ott létezik ez a frázis, létezik ez a mentalitás. Akkor mire találták ki ezt a mondást a Sátántól való emberek? Arra, hogy az emberek soha ne értsék meg önmagukat, ne ismerjék fel a saját hibáikat, és ne fogadják el a saját hibáikat. Hogy az emberek ne csak a saját törékeny, erőtlen és alkalmatlan oldalukat lássák, hanem ehelyett lássák a rátermett oldalukat, és azt az oldalukat, amelyik hatalmas és elszánt, hogy ne becsüljék alá magukat, hanem kompetensnek tartsák magukat. Ha azt hiszed, hogy képes vagy rá, akkor képes is vagy rá; ha azt hiszed, hogy sikeres lehetsz, nem vallsz kudarcot, és a legkiválóbbá válhatsz, akkor így is lesz. Ha megvan benned ez az elszántság és elhatározás, ez vágy és vad ambíció, akkor mindazt elérheted. Az emberek nem jelentéktelenek, hanem hatalmasok. A nem hívőknek van egy mondásuk: „A színpadod pontosan akkora, mint a szíved.” Egyeseknek azonnal megtetszik ez a mondás, amint meghallják: „Hűha, én egy tízkarátos gyémántot akarok, akkor ez azt jelenti, hogy meg fogom kapni? Én egy Mercedes-Benz-t akarok, akkor ez azt jelenti, hogy meg fogom kapni?” Vajon megfelel majd a szíved vágya terjedelmének az, amit kapsz? (Nem.) Ez a mondás egy téveszme. Őszintén szólva nem ismer határokat azok arroganciája, akik elhiszik és elismerik a „soha ne add fel” frázist. Isten mely szavainak mond közvetlenül ellent ezeknek az embereknek a gondolkodásmódja? Isten megköveteli az emberektől, hogy megértsék önmagukat, és gyakorlatiasan viseljék magukat. Az emberek romlott beállítottságokkal rendelkeznek; vannak hiányosságaik, és van egy olyan beállítottságuk, amely ellenáll Istennek. Az emberek között nincsenek tökéletesek; senki sem tökéletes; ők csak átlagos emberek. Milyen magatartásra intette Isten az embereket? (Jólnevelt viselkedésre.) Hogy jólnevelten viseljék magukat, és szilárdan ragaszkodjanak a helyükhöz teremtett lényként, gyakorlatias módon. Megkövetelte-e Isten valaha is az emberektől, hogy soha ne adják fel? (Nem.) Nem. Akkor mit mond Isten azokról az emberekről, akik a rossz utat követik, vagy romlott beállítottságot tárnak fel? (Azt mondja, hogy ismerjék el és fogadják el.) Ismerjék el és fogadják el, majd értsék meg, legyenek képesek megváltozni, és érjék el az igazság gyakorlását. Ezzel szemben a soha fel nem adás az, amikor az emberek nem értik meg a saját problémáikat, nem értik meg a hibáikat, nem fogadják el a hibáikat, nem változnak meg semmiképpen, és nem bánják meg semmiképpen, nemhogy elfogadnák Isten szuverenitását vagy intézkedéseit. Nemcsak, hogy nem kutatják, hogy pontosan mi az emberek sorsa, vagy, hogy mik Isten vezénylései és intézkedései – nemcsak, hogy nem kutatják ezeket a dolgokat, hanem ehelyett a saját kezükbe veszik a sorsukat; azt akarják, hogy övék legyen az utolsó szó. Továbbá Isten azt is megköveteli az emberektől, hogy megértsék önmagukat, pontosan mérjék fel és minősítsék önmagukat, valamint, hogy gyakorlatiasan és jól nevelten, teljes szívükkel, elméjükkel és lelkükkel csinálják azt, amit jól tudnak csinálni, míg a Sátán arra készteti az embereket, hogy teljes mértékben kihasználják arrogáns beállítottságukat, és teljes mértékben engedjenek arrogáns beállítottságuknak. Arra készteti az embereket, hogy emberfelettivé váljanak, nagyszerűek legyenek, sőt, szuperképességekkel rendelkezzenek – arra készteti az embereket, hogy olyasmik legyenek, amik nem lehetnek. Mi tehát a Sátán filozófiája? Az, hogy még ha tévedsz is, nem tévedsz, és hogy amíg a vereséget el nem ismerő mentalitással rendelkezel, és amíg a soha fel nem adás mentalitásával rendelkezel, előbb-utóbb eljön a nap, amikor te leszel a legkiválóbb, és előbb-utóbb eljön a nap, amikor megvalósulnak a vágyaid és a céljaid. Tehát van egy olyan értelmezése a soha fel nem adásnak, hogy bármilyen eszközt fel fogsz használni valaminek az eléréséhez? Ahhoz, hogy elérd a céljaidat, nem szabad beismerned, hogy képes vagy kudarcot vallani, nem szabad elhinned, hogy átlagos ember vagy, és nem szabad elhinned, hogy képes vagy a rossz utat követni. Emellett mindenféle módszert vagy titkos cselszövést be kell vetned gátlástalanul, hogy megvalósítsd a vágyaidat és a vad ambícióidat. Van bármi olyan a soha fel nem adásban, hogy az emberek várakozó és alávető hozzáállással közelítenek a sorsukhoz? (Nincs.) Nincs. Az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy sorsukat teljes mértékben a saját kezükbe vegyék; ők irányítani akarják a saját sorsukat. Mindegy, hogy arról van-e szó, hogy merre fognak menni, hogy áldásban részesülnek-e, vagy, hogy milyen életük lesz, mindenben az övéknek kell lennie az utolsó szónak. A nem hívőknek van egy mondásuk: „A lehetőség a felkészülteknek kedvez.” Miféle mondás ez? Sokan töltenek hosszú éveket a felkészüléssel, sokan egész életüket felkészüléssel töltik, és mégis úgy halnak meg, hogy soha nem kaptak lehetőséget. Hogyan jön létre a lehetőség? (Isten által.) Ha Isten nem készít elő számodra lehetőséget, akkor van-e értelme bármennyi előkészületnek a részedről? (Nincs.) Ha Isten nem tervezi, hogy ad neked egy lehetőséget, és az nem sorsszerű, akkor mindegy, hogy hány évet töltesz a felkészüléssel, mi haszna van? Vajon Isten megkönyörül rajtad, és ad neked egy lehetőséget, mert annyi évet töltöttél a felkészüléssel? Megteszi ezt Isten? (Nem.) El fog érkezni egy lehetőség, ha Isten előkészítette azt neked, ha pedig Isten nem készítette elő neked, akkor nem fogsz lehetőséghez jutni. Van-e bármi haszna a soha fel nem adásnak? (Nincs.) Egyesek azt mondják: „Én soha nem adom fel. A saját kezembe veszem a sorsomat!” A szavaik hevesek, de hogy ezt meg tudják-e valósítani, vagy sem, az nem rajtuk múlik. Például van egy nő, aki szeretne egy fiúgyermeket. Több gyermeket is szül, de mindegyikük lány lesz. Mondják neki a többiek, hogy ne szüljön több gyermeket, és azt mondják, hogy számára nincs elrendelve, hogy fia legyen, de ő nem enged, és azt mondja: „Nem hiszem el. Soha nem adom fel!” Amikor a tizedik gyermeke is lány lesz, végül enged: „Úgy tűnik, nincs elrendelve számomra, hogy fiam legyen.” Még mindig úgy dönt, hogy soha nem adja fel? Még mindig van önbizalma? Még mindig mer újabb gyermeket vállalni? Nem, nem mer. Amikor pedig valaki más vállalkozást kezd, azt tervezi, hogy két év alatt ötszázezer dollárt keres. Kezdetben, amikor az első félévben nem keres semmit, azt mondja: „Nem számít. Ha valaki nem keres pénzt az első félévben, annak nincs jelentősége. Biztos, hogy fogok pénzt keresni az év második felében.” Miután eltelt több mint egy év, és semennyi pénzt nem keresett, még mindig nem adja fel: „Soha nem adom fel. Hiszem, hogy minden az ember kezében van – rengeteg lehetőségem van!” Amikor eltelt a két év, még ötvenezret sem keresett, nemhogy ötszázezret. Úgy gondolja, hogy nem volt elég ideje és nem volt elég tapasztalata, ezért elmegy és tanul még két évig. Négy év elteltével nemhogy ötszázezer dollárt nem keresett, de szinte a teljes tőkéjét elveszítette, ám még mindig nem adja fel: „El van rendelve számomra, hogy legyen pénzem. Hogy lehet az, hogy képtelen vagyok megkeresni ötszázezer dollárt?” Amikor már majdnem tíz év eltelt, még mindig az lesz a célja, hogy ötszázezer dollárt keressen? Ha újra megkérdezed tőle, hogy mennyit tervez keresni az idén, azt mondja: „Ó, elég az, ha meg tudok belőle élni.” Még mindig igaz, hogy soha nem adja fel? Kudarcot vallott, igaz? Hogyan vallott kudarcot? Azért vallott kudarcot, mert túl magas jövedelmet célzott meg? Erről van szó? Nem. Legyen szó az emberek vagyonáról, gyermekeiről, az életükben elszenvedett nehézségekről, vagy arról, hogy mikor és hová mennek, ezek egyikéről sem dönthetnek. Vannak, akik állami tisztségre vágynak, de soha nem kapnak rá lehetőséget – a képességek hiánya a hibás ezért? Rátermettek, számítók, és tudják, hogyan kell hízelegni az embereknek, akkor miért olyan nehéz tisztségviselővé válniuk? Sok olyan ember lett tisztségviselő, akik nem olyan rátermettek, mint ők, és sok olyan ember is tisztségviselő lett, akit ők lenéznek. Ezek az emberek remekül tudnak beszélni, valóban tehetségesek, és komoly iskolai végzettséggel rendelkeznek, tehát ha állami tisztségviselők akarnak lenni, miért olyan nehéz ez? Amikor fiatalok voltak, soha nem adták fel, de amikor már megöregedtek és még mindig csak átlagos hivatalnokok voltak, végül beadták a derekukat, és azt mondták: „Az emberi sorsot a Menny rendeli el. Ha úgy van elrendelve, akkor el fog jönni. Ha nem, akkor nem lehet elérni törekvéssel.” Beletörődtek a sorsukba, nem igaz? Mi történt a soha fel nem adó mentalitásukkal? A tényekkel szembesülve megszégyenülnek az emberek.

Mit ad az embereknek a soha fel nem adás mentalitása? Megtermékenyíti a vágyaikat és az ambícióikat. Az emberekre gyakorolt hatása vagy iránymutatása nem pozitív; ehelyett inkább egyfajta negatív, kedvezőtlen hatást gyakorol rájuk. Az emberek maguk semmit sem tudnak a világegyetemben elfoglalt helyükről, semmit sem tudnak a sorsról, amelyet a Menny tervezett el számukra, és semmit sem tudnak Isten szuverenitásáról és intézkedéseiről. Ráadásul magukévá tették ezt az úgynevezett mentális mankót. Mi történik végül, amikor az emberek olyan helyzetbe kerülnek, ahol nem tudják elkerülni, hogy félrevezessék őket? Rengeteg munkát végeznek a semmiért, és sok haszontalan munkát végeznek. Az egyik dolog az, hogy céljaik elérése érdekében az emberek teste és elméje nem kevés veszteséget és megrázkódtatást szenved el, emellett pedig minden bizonnyal sok gonoszságot is elkövettek vágyaik, vad ambícióik és céljaik megvalósítása érdekében. Milyen következményekkel jár majd ez a gonoszság az emberekre nézve a következő életükben? Csak büntetést fog hozni. A romlott beállítottság vágyakozással és vad ambícióval tölti el az embereket. Azok közül a dolgok közül, amelyeket a vágyaik és a vad ambícióik miatt tesznek az emberek, vajon jogos-e bármelyik is? Összhangban van-e ezek bármelyike az igazsággal? (Nincs.) Mik ezek a dolgok? Ezek mind gonosz cselekedetek. Mit foglal magában ez a gonoszság? Számítónak lenni másokkal szemben, rászedni másokat, ártani másoknak és becsapni másokat. Az emberek végül túl sokkal tartoznak másoknak, és a következő életükben állatként reinkarnálódhatnak. Akinek a legtöbbel tartoznak, akit a legjobban becsapnak, és akit a legjobban rászednek, annak a házában fognak állatként élni beszédképtelenül, és parancsolgatni fognak nekik az emberek. Még ha emberként reinkarnálódnak is, végtelen nehézségekkel teli életet fognak elszenvedni; meg kell fizetniük tetteikért. Ezt a kedvezőtlen következményt fogja eredményezni. Ha nem a „soha ne add fel” mondás vezérelné őket, akkor ambícióik és vágyaik nem termékenyülnének meg, ha pedig nem valósulnának meg ambícióik és vágyaik két-három év alatt, valószínűleg lemondanának róluk az emberek, de amint a Sátán szítja a lángokat, vágyaik egyre nagyobbra duzzadnak. Nem maga a felduzzadás a probléma, hanem az, hogy ezáltal egy elvetemült útra lépnek. Ha valaki elvetemült úton jár, tud-e jó dolgokat tenni? Vajon képes-e humánus dolgokat tenni? Nem, nem képes. Bármilyen eszközt felhasználna célkitűzései és céljai eléréséhez, megesküszik, hogy nem nyugszik, amíg céljait el nem éri, és képes bármilyen rossz cselekedetre. Nézzétek csak meg, vannak-e olyan esetek, amikor a gyerekek megölik a szüleiket, hogy megszerezzék a vagyonukat? (Igen, vannak.) Túl sok olyan eset fordul elő, amikor az emberek saját kezűleg ölik meg barátaikat és szeretteiket önös érdekből. Amikor két ember találkozik ugyanazzal az előnyös lehetőséggel, és meg kell küzdeniük egymással érte, minden eszközt bevetnek, hogy megszerezzék. Miben hisznek a legkritikusabb pillanatban? „Soha nem adom fel. Ezúttal semmiképpen sem bukhatok el. Ha kihagyom ezt a lehetőséget, életem hátralévő részében talán soha többé nem találkozom ilyen jó lehetőséggel. Szóval, ezúttal nekem kell nyernem. Feltétlenül meg kell kaparintanom ezt a lehetőséget. Nem számít, hogy ki állja utamat, kivétel nélkül megölöm azt!” Végül mi történik? Megölik a másikat. Lehet, hogy elérték és kielégítették céljukat és vágyukat, de gonoszságot is elkövettek, és ez katasztrófát szült. Lehet, hogy a szívük egész életükben nyugtalan lesz, úgy érezheti, hogy vádolják, vagy talán semmit nem érzékel az egészből. Az a tény azonban, hogy egyáltalán nem érzékelik, nem jelenti azt, hogy Isten nem határozta meg ezt az ügyet. Istennek megvan a módja arra, hogy ezt kezelje. Lehet, hogy ez a személy elérte célját ebben az életben, lehet, hogy összejött neki, de a következő életben szörnyű árat kell fizetnie azért, amit ebben az életben tett, ami valószínűleg egy gonosz tett volt. Lehet, hogy egy életen át kell fizetnie érte, vagy két életen át, három életen át, vagy akár az örökkévalóságig. Ez az ár túlságosan szörnyű! Szóval, hogyan jött létre ez a következmény? Egyetlen frázis, egyetlen meggyőződés hozta létre. Ez a személy meg akarja szerezni azt a lehetőséget. Nem ismeri el a vereséget, nem adja fel, és nem engedi meg magának, hogy kudarcot valljon. Szilárdan meg akarja ragadni a lehetőséget. Ez eredményként katasztrófát szül. A katasztrófa bekövetkezte után egy-két év nem lesz elég a következmények megfizetésére és jóvátételére. Nem túl magas ez az ár? Az emberek élete nyolcvan-kilencven évig tart, a rövidebbek pedig ötven-hatvan évig. Nem számít, hogy személyes előnyökre, státuszra, pénzre vagy más anyagi dolgokra tettél szert, ezeket a dolgokat húsz vagy harminc évig fogod tudatosan élvezni. Azonban ezért a húsz-harmincévnyi élvezetért talán minden egyes életedben, az örökkévalóságig fizetned kell az árat. Nem túl magas ez az ár? (De igen.) Azok az emberek, akik nem hisznek Istenben, nem értik az igazságot, és azt sem tudják, hogy Isten szuverén mindezen dolgok felett. Ezért aztán képesek önző vágyuk, önérdekből született pillanatnyi vakító vágyuk miatt ostoba dolgokat elkövetni bizonyos elképzelések vagy sátáni logika uralma alatt, ami örök megbánásra kárhoztatja őket. Az „örök” nem húsz vagy harminc évet jelent ebben az életben, hanem azt, hogy minden életben szenvedniük kell, beleértve ezt az életet is. Azok, akik nem hisznek Istenben, nem fogják megérteni ezeket a dolgokat, és ha azok, akik hisznek Istenben, nem értik az igazságot vagy nem ismerik Istent, akkor ők sem fogják megérteni ezeket a dolgokat. Vannak emberek, akik nem tesznek nyilvánvalóan gonosz dolgokat. Ha kívülről nézzük őket, nem ölnek embereket, nem gyújtogatnak, és nem állítanak nyíltan csapdákat másoknak, de sok titkos taktikájuk van. Isten szemében ugyanolyan jellegű ez a gonoszság, mint a nyilvánvaló gonoszság. Mit értek az alatt, hogy ugyanaz a jellegük? Azt értem alatta, hogy Isten szempontjából Ő ugyanazokat az alapelveket használja az ilyen dolgok elítélésére. Ugyanazt a módszert és az igazságnak ugyanazt az elemét használja ahhoz, hogy elítélje őket. Isten elítéli mindezeket a dolgokat, amelyeket azok az emberek tettek, függetlenül attól, hogy milyen indíttatásból tették, és hogy Isten házában vagy kint a világban tették-e. Ha hiszel Istenben, és mégis megteszed ezeket a dolgokat, akkor vajon a sors, amit Isten végül ad neked, különbözik-e a nem hívők sorsától? Mondd meg Nekem, vajon Isten elnéző lesz-e veled, és megváltoztatja-e az Ő igazságos természetét cserébe azért, hogy sok éven át hittél Benne, és néhány évig szolgáltál a gyülekezetben? Úgy gondoljátok, hogy ez lehetséges? Ez egyáltalán nem lehetséges. Mit értek ez alatt? Ha nem érted az igazságot, akkor a gonoszság, amit teszel, az gonoszság, ha pedig érted az igazságot, akkor a gonoszság, amit teszel, ugyanúgy gonoszság. Isten nézőpontjából ez mind gonosz. A gonoszság e két fajtája egyenértékű egymással. Nincs különbség a kettő között. Mindaddig, amíg valami nincs összhangban az igazsággal, az gonoszság. Isten nézőpontjából nincs különbség a kettő között, jellegüket tekintve. Mivel mindkettő gonosz, az embereknek mindkét esetben meg kell fizetniük a gonoszságért, amit tettek – meg kell fizetniük az árat. Ez Isten igazságos természete. Akár kételkedsz benne, akár hiszel benne, ezt teszi Isten, és Ő így határozza meg a dolgokat. Mit értek ez alatt? Egy tényt akarok elmondani nektek: nem szabad azt feltételezned, hogy „Isten kiválasztott engem, tehát kegyelmet találtam a szemében. Sok igazságot értek. Ha egy kis gonoszságot teszek, Isten nem fogja azt akként jellemezni vagy elítélni. Azt tehetek, amit akarok. Véghez tudom vinni a kezem ügyében lévő gonoszságot azzal az ürüggyel, hogy az igazság gyakorlása miatt szenvedek nehézséget. Akkor Isten nem fogja elítélni, ugye?” Tévedsz. Istennek a gonoszság elítélésére vonatkozó alapelvei ugyanazok. Nem számít, hogy milyen környezetben történik, sem az, hogy az emberek mely csoportjában fordul elő. Isten nem tesz különbséget a különböző fajok szerint, sem az Ő kiválasztottai és a többiek között. Akár nem hívők, akár hívők, Isten egyformán tekint rájuk. Értitek? (Igen, értjük.)